Civis Armenus sum.
Szamosujvári polgárnak lenni a régi világban kitüntetés volt. Mert a polgári állapot nemcsak tekintélylyel, hanem erkölcsi kötelezettségekkel járt, miknek teljesítésére a „valóságos” polgárok voltak hivatva. A „törzsökös” polgár az örmény társadalomban az első fokozatot jelentette, miután ezek a városalapító ősökkel való nemzetségbeli nekszus révén jutottak a tekintélyes címhez és egyes kiváltságokhoz. A főhivatalokat ezek viselték.
Még nem is olyan régen szokásban volt, hogy a „törzsökös” örmények nemzettségei ingyen fát kaptak évenként a város erdeiből s egyéb előnyökben is részesültek. A „valóságos” polgár többnyire törzsökös is volt s a valóságos címét onnan nyerte, hogy a városon házas telekkel bírt. Régi oklevelek domiciliatus civisnek vagy gremialis civisnek nevezték a valóságos polgárt, kit tekintélyes pozíciója a város belső ügyeinek közvetett vagy közvetlen formában való igazgatása képessé tett. Választó és szavazó csakis ilyen polgár lehetett, hasonlóképpen a tisztviselőket és a főhivatalnokokat is közülük választották.
A „civis Armenus sum” tartalma tehát a „civis Romanus sum” szállóige jelentésével azonos. A polgári önérzet büszke megnyilatkozása, melynek politikai vonatkozása nem volt és ma sincsen. Ellenben társadalmi jelentősége annál nagyobb volt, mert azt jelentette, hogy az illető „törzsökös és valóságos szamosujvári polgár”, tehát nem idegen és nem jött-ment s ezen címen, míg benne élt az egységes társadalomban, semmiféle idegen beavatkozást nem tűrt meg. Míg ez a szellem élt, melyet az egyház és a szenatus, mint két legmagosabb forum a céltudatos vezetés által még jobban megerősített, szinte páratlan gazdasági és erkölcsi jólét uralkodott az örmények között. Hogy ma a város inségbe jutott, züllés előtt áll és a legegyszerűbb dolgokat illetőleg megható fogalomzavarban leledzik, a régi természetes és termékenyítő hagyományoktól vaktában és fejnélkül való elszakadása eredményezte. A népnek ma nincs vezetője, a juhok pásztor nélkül bodorognak s mialatt a még kiaknázatlan és erkölcsileg, valamint gazdaságilag előnyösen értékesíthető tőkék elkallódnak, a nép elöljáróival egyetemben csak zug tehetetlenségében mindegyre a szállóigévé lett mondást hajtogatja: „vége a mü városunknak”. Bizony a „civis Armenus sum”-nak ma vajmi kevés a gyakorlati értelme. Pár évtized múlva – igy haladván – alkalmasint csak humoros vonatkozásában fogják ismerni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése