A mínuszok számának növekedésével fordított arányban változik fizikai aktivitásom.
Nem akaródzik még az utcára sem kilépnem.
Ezért örültem a gyógytornának.
Nem vártam látványos javulást tőle, de nem akarom elhagyni magam, naphosszat hanyatt fekve a plafont bámulni.
A gyakorlatokat egy nyolcvan éves, mozgássérült mama is kényelmesen, erőlködés nélkül végezheti.
Mégis jóleső érzés mozogni.
Jó, hogy tudok mozogni!
Nálam, az” Örülök, hogy látlak!” egyébként sem köszöntés, csupán egy tényszerű közlés.
Mint egykor Harun al Rasid, az emberek között mozgok, tapasztalok.
Mint például azt, hogy a paraszolven cia, még mindig, milyen hungarikum, illetve barbarikum.
A masszázsban, első napokban, a masszőr kedvesen letörölte, a rámkent kencét, összehajtotta műanyag lepedőmet.
Ma, miután még mindig nem kapott borravalót, ragacsos testemre kényszerültem felöltözni, lepedőmmel percekig bűvészkedtem, mire összehajtottam.
Így megy ez nálunk, még egy ideig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése