Azokkal kéne tartani
akiknek vannak karjai.
Akiknek lírája szerelmi,
azokkal kéne énekelni.
Milyen tág júniusi tájak,
ilyenkor kéne kiabáljak,
hogy sorsom alap délisarkán
ne politizáljon a sárkány.
De görcsbe, ökölbe szorultam:
levágott kuruckar a múltam,
és vonzalmamra ült a hon:
kofám a közöspiacon.
Elúsztak, mint a műfajok
a kolumbuszi fő hajók,
s két követ akik összecsapnak,
más emberiséget avatnak.
Így se szobor, se buja dal.
Milói sors. Mely mást akar.
Csak lehet késő. Hellász messze.
Túl messze már, hogy ne eressze.
Így leszek önnön veszteségem.
Alkony a napkeleti égen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése