Valentin, a szeretett vértanú

Számos történet kering a Valentin nap EREDETÉRŐL.
Ha egy picit utánanézünk, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már két-három történetet is elolvastunk, de hogy melyik a leghitelesebb, azt nehéz lenne kideríteni. Íme egy kis ízelítő a Valentin nap eredetéről, s hogy melyik a valódi, azt döntse el ki-ki a maga tetszése szerint.
Az egyik leginkább elterjedt történet szerint Valentin II. Claudius császár idején, a keresztényüldöztetéskor élt.
Egy idő után a császár, keresztény hite miatt s, mert megtagadta a pogány istenek imádását, börtönbe vetette, majd i.sz. 269. vagy 270. február 14-én kivégeztette.


Azonban amitől ünneppé lett e dátum, annak oka valószínűleg egy vak leány, aki az egyik börtönőr gyermeke volt abban a börtönben, ahol Valentin sínylődött. Mikor a pap megtudta, hogy a lány vak, imájával segített, hogy az visszanyerje látását. Ám feltehető, hogy a Valentin nap még ettől sem alakult volna ki, s vált volna kultusszá. Az egésznek a lényege s a gyökere egyetlen cédulában volt, amit Valentin küldött a lánynak, mielőtt kivégezték volna. Nem voltak nagy szavak e lapon csak egyetlen mondat: "a Te Valentinod."

Egy másik hiedelem szerint nem is volt semmiféle vak lány a történetben. Valentint egyszerűen a keresztény hite miatt bebörtönözték, s míg a halálára várt, barátainak, ismerőseinek cédulákat küldött, amit a következő sorokkal látott el:

"Szeretlek benneteket!"

"Ne felejtsétek el Valentint!"

De az is meglehet, hogy Valentin pap Claudius törvényének ellenszegülve, mely ideiglenesen megtiltotta a házasságkötést, párokat adott össze, s e miatt végezték ki.

Sőt, néhány könyvben arról is számot adnak, hogy talán nem is egy, hanem kettő, esetleg három Valentin is volt, s az ő történetükből lett legenda.

Nos, a számos históriában egy valami azért közös. Maga a történet legyen bármelyik is, Rómához kötődik, s itt kell megemlíteni egy sokadik lehetséges eredtet. Ebben a városban is, mint Itáliában szinte mindenütt nagyon szerették az emberek a mulatozást s erre minden lehetséges alkalmat meg is ragadtak, így még a kisebb ünnepeket is megtartották. Egy ilyen kisebb örömnap volt Lupercakia ünnepe február 15-én, mely Luperca istennőről kapta a nevét, ki az erdők, mezők, tüzek istenének volt a hitvese. Ekkor az emberek a város dombjának a lábánál találkoztak, áldozatot mutattak be és a szíjjakkal, melyeket az áldozati kecske bőréből hasítottak a férfiak, megcsapkodták a közelükben lévő lányokat. Természetesen ez még nem minden. Egy faládába összegyűjtötték a lányok neveit, melyeket fiatal, nőtlen férfiak húztak ki. Így tudtak a fiatalok egymással megismerkedni, s ha végül szerelem lett a dologból, a következő év ünnepén össze is házasodhattak. Ez is lehetséges történet a szerelmesek napjának kialakulására, de e történet kapcsán bárki joggal kérdezheti, hogy akkor miért mégis Valentin nap, hiszen itt egy istennőről, Lupercaról van szó. A válasz igen egyszerű. A kereszténység terjedésekor Celasius pápa elrendelte, hogy Luperca ünnep helyett Szent Valentinra emlékezzenek egy nappal korábban, február 14-én, melyet hamar el is fogadtak az emberek.

Valentin nap világszerte RÉGEN ÉS MA.

Mindegyik történet valósnak hihető, de van egy valami, ami biztos: mára a Valentin nap a szeretet, a szerelem ünnepe lett. A világnak szinte minden részén hagyomány volt és most is az február 14-ének megünneplése, s ahogy mondani szokták: ahány ház, annyi szokás, úgy igaz ez a mondás a szeretet ünnepének szokásaira is.

Angliában egy régi szokás szerint a fiatalok e nap reggelén, akivel először összetalálkoznak (természetesen más nembeli kell, legyen) azt Valentin vagy Valentine néven szólítják és megajándékozzák. E találkozásnak van azért "következménye" is, mégpedig az, hogy az említett személyt egy éven át kitüntetett figyelembe kell részesíteni, mintegy a jegyesünknek tekinteni.

Franciaországban a fiúk kihúzzák a lányok neveit, a lányok pedig a fiúk neveit egy piros szív alakú dobozkából. Franciahon érdekessége, hogy innen származnak az első Valentin-napi verses-kötetek is, melyek az 1700-as években jelentek meg, majd a 19. században váltak divatossá az üdvözlőkártyák, melyek a mai napig megmaradtak.

A középkorban a Valentin nap a flörtölés napja volt, mely az asszonyoknak kedvezett, ugyanis e napon nyugodt szívvel félreléphettek, s a férjük egy szót sem szólhatott érte, és nem is tehetett semmit.

Nálunk Magyarországon a leginkább elterjedtebb formája a Valentin napi köszöntésnek a virágátadás, de természetesen népszokásaink nekünk is vannak, sőt tájjellegű népszokásaink is. Így például a mohácsi sokácok e napon böjtölnek, csak egyszer esznek, vagy zsír nélkül főznek, gyónnak és imádkoznak a templomban.

Balatongyörökön megmetszik a szőlő négy sarkát, hogy távol tartsák a tolvajokat és a madarakat.

Nálunk BÁLINT?

A szerelmesek napját igazából 1990-től, a rendszerváltástól tartjuk számon, mint nyugatról beáramlott ünnepet, pedig a hitvilágunkban már jóval ez előtt is megtalálható volt, bár ekkor még inkább keresztény jellege volt a domináló. Elsősorban az itáliai Valentin vértanú legendájához kapcsolódik, de tudomásunk van egy másik Bálint történetről is. Ez egy németországi püspököt jelenít meg, kinek segítségében elsősorban a nyavalyatörősök és a lelki betegek bizakodtak Később e két legenda összefonódott. Gyakorlatilag nálunk maga az ünnep Valentin és Bálint néven egyaránt megjelenik. Hol így használják, hol úgy, de a lényege ettől még nem változik. Akár Valentin napot akár Bálint napot mondunk, most már mindegyik a szeretet, szerelem ünnepét takarja.

Régi ŐSI MAGYAR TAKTIKÁK szerelmünk megszerzésére, megőrzésére.

Elődeink igen sok furfangos dolgot találtak, ki hogy megszerezzék maguknak a kiszemelt párt vagy megtartsák kedvesük szerelmét. Íme néhány közülük érdekességnek (vagy kipróbálásnak, hátha beválik):

Keressünk egy almát, melynek 9 magja van, együk meg, majd ezt a 9 magot egy óvatlan pillanatban dobjuk a kiszemelt fiú zsebébe, így biztosan beleszeret abba a lányba, aki ezt ügyeskedte.
Keressünk 9 kutat, mind a 9-ről hozzunk vizet és itassuk meg a kiszemelt fiúval vagy leánnyal, így a kedves mindig szeretni fog.
Azok a párok, akik mindig együtt akarnak maradni, 1-1 hajszálukat süssék bele egy kalácsba, s közösen egyék meg.
A fent említett furfangos fogások mellett egy valamit azért ne felejtsünk el. Ez a nap a szeretet napja s mindannyiunk Kedvese megérdemel annyit, hogy boldogságot szerezzünk neki egy kis apró figyelmességgel, egy szál virággal vagy egy kedves szóval.