Arcképcsarnok: Pál Feri Atya

Ha egy férfi azt várja el, hogy a barátnője mindig ugyanazzal a lelkesedéssel rajongja körbe, mint az első randin, nagyot fog csalódni – állítja most megjelent kötetében. Mindez nem is lenne annyira nagy durranás, ha a sorok gazdája nem egy katolikus pap lenne. Az atya szenvedélyről, a szexről és kapcsolatokról beszél.

„Egy feltűnően magas, hosszú kezű, hosszú lábú fickó szaladgál föl s alá a színpadon, beszéd közben széles, hatalmas mozdulatokkal gesztikulálva, majd az előadás egy pontján váratlanul flamenco táncot mutat be. Ez meg ki lehet? Egy pap?! Öt perc is kellett, míg rájöttem, hogy érdekel, amit mond, és legalább hét, hogy beleszeressek” – emlékszik vissza Gutman Bea, a Függőségtől az intimitásig c. kötet szerkesztője, első találkozására az atyával. Pál Ferenc első sikereit válogatott atlétaként érte el, és kalandos spirituális útkeresése után, teológiai tanulmányai befejeztével, 1996-ban pappá szentelték Esztergomban. Tíz éve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam és Jogtudományi karának nagyelőadójában telt házas előadásokat tart, lélektani és spirituális témákat boncolgatva.Feri atya teltházas előadásainak egy része és egyéb bölcsességei most egy könyv formájában is elérhetők, melyben a szenvedélyről és az intimitásról beszél.


Vonzódunk azokhoz, akiket kiismerhetőnek tartunk

A könnyed hangvételű, kellemes olvasmány első lapjain in medias res (vagy deus ex machina?) előrebocsátja a szerző, hogy néha kissé illúzióromboló, sőt talán kiábrándító lesz, ugyanis a vonzalmat, a szimpátiát és a szerelemig vivő vágyakozást szeretjük idealizálni. „Legyen kivételes, romantikus, hihetetlen, lenyűgöző, varázslatos! Ha a különböző kutatások fényében nézzük, hogy miért pont az a nő vagy férfi tetszik nekünk, a válasz elég lehangoló lehet. De vajon a mindenféle meghatározás, evolúciós, kulturális adottság és érdek mellett mi az, amitől a kapcsolataink mégis mélységesen emberivé tudnak válni? Ez az, ami engem igazán érdekel, ezért foglalkozom ezzel a témával” – meséli Feri atya. Vonzódunk azokhoz, akiket ismerősnek, megismerhetőnek, megérthetőnek és kiismerhetőnek tartunk, sőt még azt is hozzá kellene tennünk, hogy vonzódunk azokhoz, akikről azt gondoljuk, hogy már ismerjük, kiismertük őket - állítja a könyv. Továbbá vonzódunk azokhoz, akiket kontrollálni tudunk, vagy akikről legalábbis ezt gondoljuk. Ez a mi biztonságérzetünket növeli.
Forrás: divány.hu