"A pillanatnak élni annyit jelent, mint
elengedni a múltat és nem várni a jövőt.
Tehát tudatosan élsz, annak tudatában,
hogy minden pillanat ajándék."
(Oprah Winfrey)
Élethelyzetem idézett fel bennem egy régi régi történetet.
Ha nem untatlak, elmesélem:
Falun éltem, gyermekvárosban dolgoztam pedagógusként.
Feleségemmel, az előző házasságából született fiúcskát, Lórántot neveltük nagy szeretettel.
Lóri születésnapja mindig kiemelkedő eseménye volt a családnak.
Éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy mindenünk meglegyen.
„ Ha kell, lopok, csalok, hazudok ezért!”
Vallottam.
Elhatároztuk feleségemmel, hogy fiacskánkat egy csillogó, villogó mountain bike- al lepjük meg.
A szomszéd kisvárosban találtunk rá, a legmegfelelőbbre.
Elérkezett a születésnap estéje.
A kerékpárt dísz csomagolásban pántlikáztuk fel.
Magam, egy használt, ütött, kopott kerékpárt használtam.
Boldog volt a család.
Azután az örömbe üröm vegyült.
Napokig nem láttam a kerékpárt.
Elromlott, de megjavíttattam.
Nyugtatott Lóri.
Kiderült, eltörött a váz, Lóri meghegeszttette a műhelyben.
A csillogó festés tehát megsemmisült.
Nem baj, úgysem tetszett, mondta fiacskánk.
A gazdaboltban vásárolt Neolux festékszórót, és átfestette.
Máris matt, sötétkék, megfolyt színű lett a csodakerékpár.
Ő örömmel hajtotta, bennem egy világ dőlt össze.
Ennyit ér az ajándékom?
Most az életem akarom odaajándékozni valakinek.
Nem járok- e úgy, mint az a kerékpár?
Ütött, kopott életemet már nem tudom átfesteni.
Vajon lesz becsülete, az ajándékomnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése