Ülök házioltáram előtt.
Oly régen nem beszélgettünk.
Most Hozzád szólok Uram.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…
Amikor megfogtad a kezem, azt mondtad, veled maradok a világ végezetéig.
Segítesz, utat mutatsz nekem.
Most újra szükségem van Rád!
Új életet kívánok kezdeni.
Amit eddig rám bíztál, úgy gondolom, teljesítettem.
Előttem, most ismeretlen, előre nehezen kiszámítható élet áll.
Mindenek előtt, megélhetésem bizonytalan.
Eddig is szerényen éltem.
A jövőben sem kérek többet az özvegyasszony két fillérjénél.
Legyen mit a perselybe dobnom vasárnaponként, támogathassam Józsikát Gálospetriben, életem végéig.
Még sokáig megvehessem a szegény embereknek azt a kakaós csigát, amit János, a pártfogolt hajléktalan olyan boldogan fogadott el, az üzlet előtt állva, vacogva a hidegben.
Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, amint a Mennyben, úgy a Földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg bűneinket, amint mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek.
És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert Tiéd az orság, a hatalom és a dicsőség!
Mindörökké.
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése