Ez a történet annyira igaz, hogy érdemes
elolvasni és magatartásunkat megfelelően alakítani!!!
Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in China). Amíg a
kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of Brasilia) csepegtette,
lezuhanyozott, a hajszárítóval (made in Taiwan) megszárította a
haját a villanyborotvájával (made in China) megborotválkozott. Egy
pólót (made in India) és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait
sportcipőbe (made in Korea) bujtatta. A kenyérpirítójából (made in
Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd
menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi
feladatait.Az órán a pontos időt (made in Switzerland)
beállította a rádió (made in China ) alapján, majd beült az
autójába (made in Germany). Este bekapcsolta tévéjét (made in Japan ) Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott, miért nem
talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet...
"Made in China" olvashatjuk nap mint nap. Cipőnket, ruhánkat, elektronikai
berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is Kínában csinálják. Az a tény, hogy
ezek a roppant ízlésesen és igényesen elkészített termékek általában
az első használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el
minket, hiszen az újabb termék megvásárlásával félmaréknyi rizs
értékű pénzt juttatunk az éhezőknek. Azonban mielőtt még
elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától, nézzünk szét egy
kicsit a környezetünkben. Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34
évesen rokkantnyugdíjas Feri, miért akasztotta fel magát a
gazdálkodó Józsi bá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös
hajléktalan?
Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük,
hogy spórolunk. Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van-e az üvegben,
azt vesszük meg, amelyik pár forinttal olcsóbb. Legszívesebben saját
anyánkat is eladnánk és vennénk helyette egy akciós energiatakarékos
takarítógépet. Mert az kevesebbet fogyaszt. Kati néninek soha sem
fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen
fillért sem, míg működött a varroda. Azonban hiába varrtak szép és
jó minőségű ruhákat, nem kellett az embereknek. A takarékoskodók
számára túl drágák voltak a kínaiban és a turkálóban kaphatókhoz
képest, a menők pedig csak nem vesznek olyat, amire nem azt írták,
hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy udvarias német
úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze nincs
mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda, hiszen a
német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is. Érthető,
nem akart konkurenciát saját magának.
Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még
az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de
normális munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre,
ha építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára
leszázalékoltatta magát. Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel
pakolja a negyven kilós betongerendákat, de valamiből meg kell élni.
Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak tíz millió
forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal
rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a
pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem
kellett az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej mert
inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett
hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták.. Istenem, olcsóbb
volt. Meg egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.
Fúj büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja
városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen
ám, de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami
varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből
vált büdös hajléktalanná. Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem
látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg,
ha az alamizsnánkat piára költi.
Ha
egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntjük a benzint, majd
megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a
járgány nem megy?
Oké, de mi közöm van nekem ezekhez?
Jól fizető állásom van, új kocsim és szép lakásom.
Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez
az egész mind-mind miattam van. Ugyanis ha a Kati néni által varrt
ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a
munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud
gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy
fürdőszobát a szoba-konyhájához. Így Ferinek sem kellene a rendes
fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj. Ráadásul ha Józsi bá'
által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de
még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban
dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Egy a büdös
hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan. És hogy nekem
ebből még hasznom is lenne.
Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja
el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de
még ők is bevételt jelentenének az
országnak.
A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát
és kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelműen hasznos
lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami persze koránt sem
lenne hasznos).Ezek után érdemes elgondolkodni azon, vajon az a
termék olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az,
amelyiken ez olvasható:"Made in Hungary". Forrás: Bencés
Diákszövetség Levelezőlista
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése