2010. október 6., szerda

Áncsán József: Víz


széltől is óvtalak,amikor magzat voltál,
nevedre magam tettem pecsétet homlokodra,
táplálékot vittem anyád emlőiből,ha sírtál,
ma is megkívánsz,ha felcsillan hűs patak fodra.
magamból adtam múlandó tested legjavát,
nélkülem,míg élsz,nem létezhetsz,
mégis semmibe veszel, meg sem látsz,
amit kölcsönbe vettél,visszajár,emlékezz!
hálátlan vagy,pedig oly sokat adtam,
természetesnek veszed,ha kedvedre való vagyok.
rám még sem vigyázol,miattad lettem tisztátalan,
bűzös mocskaidtól itt-ott már rothadok.
ha ellenem továbbra is ennyit vétkezel,
emlékeztetni foglak,hogy örökre eszedbe vésd!
a világ ura akartál lenni ezerszer,
elsöpörtelek.
mi lett belőled?
nézd!

Nincsenek megjegyzések: