Minden gyermeket, aki a világra jön, az isteni jóság
ajándékának kell tekinteni, és szeretettel kell felnevelni.
Napjaink egyik súlyos problémája, hogy az emberi élet a születés előtt nem részesül megfelelő tiszteletben,
szeretetben és védelemben. A legártatlanabb, a legvédtelenebb emberi
lényeket, az emberi embriókat megfosztják életüktől.
E dráma hatalmas méreteket ölt például a „mesterséges megtermékenyítés” útján, amikor az
elkövetők által „számfelettinek” tekintett embriókat megölik. Ilyenkor
különösen nem jó a születésszám növelésének érdekében használt eszköz. A
jó cél sem szentesíti a rossz eszközt! (vö. Róm 3,8)
II. János Pál pápa az Evangelium vitae kezdetű enciklikájának 14. pontjában felhívja a figyelmet arra, hogy a
mesterséges megtermékenyítés különféle módozatai csak látszólag állnak
az élet szolgálatában: valójában kaput nyitnak az élet elleni új
támadásoknak.
Fontos tudni, hogy a Pápai Kódexmagyarázó Bizottság 1988-ban pápai jóváhagyással állást
foglalt a tekintetben, hogy a „lombikban” lévő emberi embrió megölése is
az Egyházi Törvénykönyv 1398. kánonja szerinti, önmagától beálló
kiközösítéssel büntetni rendelt magzatelhajtásnak minősül (ld. Acta
Apostolicae Sedis 1988. december 12. 1818. oldal).
A Katolikus Egyház Katekizmusa értelmében az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni
kell, az ártatlan emberi élet közvetlen és szándékos kioltása súlyos bűn
(ld. pl. 2261., 2270-2271., 2274. pont; II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et
Spes kezdetű konstitúció 27., 51. pont; Hittani Kongregáció Donum vitae
kezdetű instrukció; Evangelium vitae kezdetű enciklika 44., 57-58.,
60., 62. pont).
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 2003-ban meghozott, Az élet kultúrájáért című
bioetikai körlevélben is szerepel, hogy a magzattal fogantatása
pillanatától kezdve személyként kell bánni (ld. 60., 264. pont);
továbbá: „Emberi embriókat vagy magzatokat kísérlet tárgyául vagy
eszközéül használni bűncselekmény emberi méltóságuk ellen.” (uo. 266.
pont).
A fentieken túl azt is látni kell, hogy a heterológ „mesterséges megtermékenyítés” ellentmond a
házasság egységének, a házastársak hűségének és méltóságának, a szülői
hivatásnak és a gyermek jogának, hogy házasságban és házasság által
foganjon és szülessen a világra (ld. Donum vitae instrukció).
A homológ in vitro megtermékenyítés is ellenmondásban van a szaporodás méltóságával és a házastársi
egyesüléssel, akkor is, ha az emberi embrió halálának elkerülésére
mindent megtesznek. Az in vitro fertilizáció esetén ugyanis a fogantatás
nem házassági aktus eredménye, hanem technikák által jön létre. Ebben
az esetben a gyermek nem úgy fogan a világra, mint a szeretet ajándéka,
hanem mint laboratóriumi termék. Az életet sem úgy tekintik már, mint
Isten ragyogó ajándékát. Az élet egyszerűen „dologgá válik”, amit
„kizárólagos, szabadon uralom alatt tartható és manipulálható
tulajdonnak” tekintenek (ld. uo.).
A homológ mesterséges ondóbevitel a házasságban sem megengedett, kivéve
azt az esetet, amelyben a technikai segítség nem a házastársi aktust
helyettesíti, hanem megkönnyíti azt, és segít annak természetes célját
elérni (ld. uo.).
Az utódnemzés terén minden orvosi eszköznek és beavatkozásnak az kell, hogy legyen a
funkciója, hogy segítse – és sohasem az, hogy helyettesítse – a
házastársi szerelem aktusát. Az orvos az emberek és az emberi szaporodás
szolgálatában áll: nincsen hatalma rendelkezni felette vagy dönteni
róla. Az orvosi beavatkozás akkor tiszteli az emberi méltóságot, ha a
házastársi aktus támogatását célozza. Ha az orvosi beavatkozás a
házastársi aktust helyettesíti, akkor nem áll a házastársi egyesülés
szolgálatában, ahogy az rendjén lenne, hanem kisajátítja magának a
szaporodást, és így ellentmond a házastársak és a még meg nem született
gyermek méltóságának és elidegeníthetetlen jogainak (ld. uo.).
A házasság ugyanis nem arra jogosítja fel a házastársakat, hogy gyermekük legyen, hanem csak azon természetes
aktusok végrehajtására, amelyek önmagukban a szaporodást célozzák. A
gyermek utáni vágy a házastársak részéről, bármennyire őszinte és
mélységes is, nem teszi jogossá az emberi szülőséggel és az új emberi
lény méltóságával ellentétes technikák alkalmazását. A gyermek utáni
vágy nem ad semmiféle jogot arra, hogy valakinek gyermeke legyen. A
gyermeknek jogai vannak, s mint emberi lény nem akarható úgy, mint
valami tárgy. A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. Az ember
méltósága megköveteli, hogy isteni ajándékként és a házastársi aktus
gyümölcseként jöjjön a világra. Ez az aktus sajátosan és specifikusan a
házastársak közötti, egyesítő és életet fakasztó szerelemhez tartozik,
vagyis természeténél fogva helyettesíthetetlen. Az emberi lény olyan
nemzés gyümölcse, amely a házastársi szövetségben egyesített szülőknek
nem csak biológiai, hanem lelki egyesüléséhez is kötött. A gyermek
nemzésének a kölcsönös ajándékozás (szülei szeretete) gyümölcsének kell
lennie; fogantatása és léte nem lehet egy orvosi beavatkozás eredménye,
mert ez azt jelentené, hogy egy tudományos technológia tárgyává
alacsonyítanák le. A termékenységet nem lehet a férfi és a nő önkényes
döntésének alá vetni (ld. uo.).
A gyermektelenség keresztjén hatékonyan segíteni kell, ám a
gyermektelenség megszüntetésének őszinte vágya még sem lehet határtalan,
azaz nem szabad mindenáron – bármely eszközt, illetve módszert
alkalmazva – ennek elérésére törekedni. A felelős szülőség gyakorlása
semmiképpen sem történhet a már megfogant élet elpusztításával (ld. pl.
ún. „számfölötti” embriók). Mi emberek az élettel nem rendelkezhetünk;
az életnek csak gondos sáfárai vagyunk, és nem a szuverén ura; a mi
feladatunk, hogy az életet hálával, szeretettel elfogadjuk és megőrizzük
(ld. uo., KEK 2258., 2280. pont).
Az emberi élet a fogantatás pillanatától a természetes végéig szent,
sérthetetlen, alapvető, örök érték; nem pusztán személyes, hanem
közösségi, társadalmi érték is, minden személyi jog forrása és
feltétele; az ennek megfelelő, teljes, feltétlen jogi védelmét a világi
társadalmakban is biztosítani kell.
Azok a házastársak, akik kimerítették a jogos orvosi segítségnyújtás
lehetőségeit, azaz azt a technikai segítséget, ami nem a házastársi
aktust helyettesíti, hanem megkönnyíti azt, segít annak természetes
célját elérni, és mégis terméketlenek maradnak, bekapcsolódhatnak – az
igaz szeretet oltárán – az elhagyott gyermekek örökbefogadásának és
mások javára végzett egyéb nagylelkű segítségnyújtásnak a szolgálatába
(ld. KEK 2379. pont).
Végül megemlítendő: a Donum vitae instrukció is rögzíti, hogy ámbár az in
vitro fertilizáció által történő emberi foganás módját és jellegét nem
lehet helyeselni, minden gyermeket, aki a világra jön, az isteni jóság
ajándékának kell tekinteni, és szeretettel kell felnevelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése