Vegyész a vörösiszapról

Kedves ismerőseim!

Egy vegyész ismerősöm összeszedte a gondolatait a vörösiszap kapcsán.
Gondolom hasznos lehet.

Idézem:


Sziasztok,

mivel sokan érdeklődtek nálam/tőlem, mi is ez a vörösiszap, összeírom
a legfontosabbakat.

Nos: Az aluminium ércét, a bauxitot őrlik lisztté, és ebből az
aluminium tartalmat nátrium-hidroxiddal vonják ki. Mivel az érc nem
tiszta, az oldhatatlan anyagok (agyagásványok, feltáratlan bauxit,
kőzetliszt, stb) egy rozsdától vörös, iszapsűrű anyaggá állnak össze a
folyamat végén. Ennek neve találóan vörösiszap. Ezt jobb helyeken
kicentrifugálják, illetve szeparátorokban ülepítik, majd tömbökké
sajtolják, és többnyire a vaskohászatban felhasználják. Nem mellesleg
ez a vörösiszap érték is lehet, mert igen dús galliumban,
germániumban, amik a félvezetőipar aranyát jelentik. Magyarországon
nem sz*rakodnak vele, kiengedik a természetbe, "oszt jólvan". Mivel
nem víztelenítik, benne marad a nátrium-hidroxid, ismertebb nevén a
marólúg egy része is. A zagytárolók kialakításánál -igen régi
történet- nem vacakoltak aláfóliázással, agyagos vízzárással, hanem
letaroltak egy területet, köréhuztak egy gátat, "oszt jólvan." Az
iszap az ülepedés és tömörödés során nagyjából ugyis elvégezte ezt a
drága munkát.
Eddig az eddigiek.

Gátszakadás: Nekem fura, hogy az orbánváltás után következet ez be, és
nem a nagy tavaszi esőknél, mikor minden más tározó roskadozott.
Mostanában is voltak esők, de közel sem annyi, mint korábban, amikor
is kibírta a tározó. Az is érdekes, hogy a gát olyan helyen szakadt
át, ahol a lehető leglátványosabb, de egyben talán legkevesebb
emberi/anyagi áldozatot szedő variáció történt meg. A kisember pedig
mindig is gyalogáldozat volt a nagyemberek sakkjátszmáiban.

A tragédia: első sorban a hullámfront, ami végigszáguldott
erdőn-mezőn-falun. Ez, a közvetlen fizikai kontaktusnál egy normál
tempójú autó becsapódási erejével mér ütést mindenre. Ez az erő
természetesen függ a hullámmal közvetlenül találkozó felülettől. Amint
ez megtörténik, olyan sulyos tárgyak (autók, gépek, kerti butorok,
farönkök) indulnak utnak, amiket maga a sodrás esetleg nem is tudna
kimozditani. Mint a vulkáni laharoknál és a cunamiknál, itt is az
uszadékok romboló ereje okozza a legnagyobb kárt, és a legtöbb
sérülést.
Amint az első hullám tovahalad, mögötte a sűrű, iszapos anyag áramlik.
A nagy sűrűség és a relative magas viszkozitás miatt ennek eróziós
hatása is jelentős, ami a tereptárgyak sodrás felőli részén közvetlen
kimosódást, mögöttük viszont komoly örvényáramlást erdményez. A
szemből érkező nyomás plusz kimosódás, illetve a hátulról jövő
szívóerő ujabb rönkfákat, kimosott fatörzseket visz magával. Ezek
ütközése emberrel, tárgyakkal nem szorul magyarázatra. Az utcák terelő
hatása, a házfalaknál magasra csapó hullámok valamennyire irányítják,
de egyben koncentrálják is az áradat erejét. Az elsodort emberek és
állatok a gyors sodrás, a sűrű iszap miatt vannak még veszélyben.
És a legfontosabb: a lúg. Értesüléseim szerint 12-13pH-t mértek az
áradatban, ami kb 1%-os lúgkoncentrációnak felel meg. Ez folyósabbá
teszi az iszapot, ami a nagy területen való szétterülést eredményezi.
Ez a legjobb hatása. Rosszabb, hogy ez a kevésnek tűnő mennyiség
szembe kerülve nagyon rövid idő alatt vakságot okoz, így ember és
állat, ha a fején átcsapott az ár, gyakorlatilag elveszett. Lenyelve a
száj és a nyelőcső felmeródását okozza. A gyomrot kevésbé támadja,
mert azt vastag nyálka, és a lúgot közömbösítő sósav védi.
A bőrre kerülve pillanatok alatt feloldja a bőrt takaró vékony
zsírréteget, majd ugyanigy a bőr rétegeit is. Ez erős égő, maró
érzéssel jár, nagyon fájdalmas. A ruha csak sulyosbítja a dolgot, mert
szivacsként szívja magába a marólúgot, és azt a bőrön tartja. Tovább
sulyosbítja a marást azzal, hogy a mozgásnál dörzsölő hatást fejt ki,
és a megmart felületeket egyrészt irritálja, másrészt az
elkocsonysásodott szöveteket is letörli, ezzel szó szerint friss húst
ad a maró anyagnak. Ráadásul a körmök alatt, hajlatokban, sérülésekben
a marólúg megül, és napok mulva is eszi a szöveteket, súlyos
gyulladást okozva még napokkal a menekülés után is.
Emberi értékek: a lúgnak olyan erős maró hatása van, hogy az üveget is
megmarja. Itt, "szerencsére" a "kis" koncentráció és a rövid behatási
idő miatt erről szó sincs. Az ekkora koncentrációju lúgkőnek a legtöbb
anyag ellenáll egy ideig. Gond ott van, hogy az iszap ezt a behatási
időt nyujtja el. A festékek lemaródanak, a vas korrodál, ám az
aluminium tárgyak (utcai lámpák, táblák tartóoszlopai, az autók
motorjának borítása) gyakorlatilag feloldódanak. Ez ott jelentős, ahol
ezek a tárgyak a kisebb-nagyobb tavakban megállt vörösiszapban
ragadnak.
Környezet: A földeken szétterült vörösiszap, a lugtartalom miatt
gyakorlatilag sterilizálja a környezetét. A talajlakó
mikroorganizmusok, rovarok, állatok ugyanugy elpusztulnak, mint a
gombák és a növényvilág. A mikroorganizmusok hiánya a talajban a
lebontást állítja meg, a növények gyökérzetének legfinomabb részei
pedig szintén az oldódás áldozatául esnek, a teljes növény pusztulását
eredményezve. A pusztuló növények rothadása negativan hat -majd, ha
tud rothadni- az élővilágra, és a növények hiánya miatt a
magasabbrendű élet sem térhet vissza, táplálék híján.
Kell legalább egy év, mire a helyzet nagyjából rendeződik. Az iszap
felszínét az erózió kikezdi, megbontja, a lúg a levegő
szén-dioxidjával reagál, és nátrium-karbonáttá (sziksó) alakul. Még
így is lugos, de nem annyira. Az aluminium és a nehézfémek nagy része
a talaj felső ötven centijében többé-kevésbé megkötődnek, a sziksóval
együtt. Hosszú évek esőzései ezt mind lassan-lassan belemossák az
alsóbb rétegekbe, ahol egy részük megkötődik, más részük a talajvizben
jelenik meg, de ennek koncentrációja már csak műszerekkel és a
bulvársajtó pánikkeltő, felelőtlen riogatásaival mérhető. Ahogy a
mostani radioaktivitás is, ami ugyan megvan, de olyan minimális, hogy
egy zsák szuperfoszfát ehhez képest Csernobil. Komoly sugárzó anyag az
ajkai szén volt, amit meg évtizedekig égettek az emberek, a hamuját
meg szétszórták az udvaron és a kertben, mégsem világít senki.
De jelenleg a szikes földnél tartunk: Ezen már meg tudnak telepedni a
szél által odasodort mikroorganizmusok. Ezek először lebontják, amit
lehet, majd lassan megjelennek a sziktűrő növények, vagy ha
szerencsénk van, az un. "pionir társulások", amit mi közönségesen
"gaz"-nak hivunk. Tipikus példájuk a szántóföldek szélén burjánzó
vegetáció. Mikor ezek megélnek, és nőlnek valamennyit, megélnek rajtuk
a rovarok, majd erre épülve a kisebb rágcsálók, később a többi állat.
Lassan visszatér az ÉLET, de persze ez több évig is eltart. Néhány
évtized mulva pedig mindez a történelem figyelmeztető példája lesz, a
földben egy vörös üledékrétegel, és négy emberrel, akiknek még élniük
kellett volna, akiknek szeretni és szerettetni kellene még évekig.

Nagyjából ennyi. Ha továbbkülditek, a többiek emilcímét töröljétek ki
a spames adathalászok miatt.

Üdvözlettel: Budai F