Odakinn minden amellett szól, hogy barátságos szobámban töltsem a napot.
Hűvös szél fúj, eső áztatja az utcán mozgó emberek arcát.
Boldog vagyok, hogy feltöltekeztem, amikor módom adódott rá.
Hétvégén a Nagyerdő évszázados tölgyei között csodáltam az októberi ősz szépségeit.
Az aranysárga, rozsdabarna rothadó avarban, persze észrevettem a hajléktalanok rongyos vackait is.
Most, csak a szépre összpontosítottam.
A Békás tó víztükrén szikrázott a Nap.
A vízben keszegek villództak.
A padokon öreg nénikék, bácsikák süttették arcukat a késői napsütésben.
Ugyan nem égették hólyagosra bőrüket, de a napozást ugyanúgy élvezték, mint rekkenő nyáridőben, életük delén.
Most sem hagyom, hogy homlokom fájdalmak ráncolják.
Ha a természet barátságtalan arcát mutatja, belső békém tárom elé.
Imádság:
Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a
munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban.
Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól
gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy
időtöltéssel.
Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher
legyen, hanem öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése