A fájdalom észlelése a hormonok által történik, amelyek a vérben vannak. A vérben megtalálható adreno-kortikotróp hormon rossz közérzetet idéz elő, tehát a fájdalom gondoskodik arról, hogy a vérben létrejöjjön ez a hormon. Az agyban a hipofízis (az agyalapi mirigy) termeli és szabályozza, és lélektani ingerekre is reagál. Pl. olyan környezetben vagyok, ahol nem érzem jól magam, mert az emberek ott visszautasítanak, vagy állandóan követelnek valamit tőlem, ekkor a hipofízisem vészhelyzetet produkál. A szervezetem kémiai háztartása egy negatív életérzést kódol belém.
Nemcsak rossz közérzet létezik, hanem jó is, ekkor a hipofízis szomatotróp hormont termel.
A Szűzanya kér tőlünk valamit. Ha azt mondom: „Neked ajándékozom magamat, tehetsz velem azt, amit akarsz!”, akkor a szenvedésem és a szentély között kapcsolat jön létre. Azzal, ami fáj nekem, részt vehetek Krisztus keresztjében. „Kiegészítem testemben, ami Krisztus szenvedéseiből hiányzik, testének az egyháznak javára…” (Kol.1,24) Ez a teológiai megfogalmazása annak, amikor azt mondjuk: a Szűzanyának ajándékozzuk szenvedéseinket/magunkat a kegyelmi tőkébe. Ez a kegyelem síkján lévő folyamat.
Ezáltal olyan légkör alakul ki, amely érezhető, ez a nagyszívűség légköre. Így a szenvedésünk értelmet nyer, segíthetünk vele, a lelkünknek erőt ad, és tudományosan nézve a testünkben szomatotrop hormon termelődik, amely csökkenti a fájdalmat, örömet ad. A lelki nyugalomnak is van gyógyító ereje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése