Kolontári helyzetjelentés

A tények.


Látva az út szélét, olyan dagonyák, mocskok vannak az út szélén, pedig mossák az utakat, a disznóólakat és karámokat juttatja eszünkbe. Itt élünk a mocsokban, nem győzünk autót mosni, szinte nem is jön le ez a por, újra visszarakódik, sem a lábbeliket nem győzzük cserélni, sem a ruhákat 1-2 nap után, kimosva vörös lesz maga a víz is amikor mosunk, nagyon veszélyes ez a por. Először is megemlíteném egy a Korányi Kórházban dolgozó tüdő-szakorvosnak a véleményét, hogy ez a finom por, ami nem is látható, csak akkor ha valaki esetleg az ablakát kinyitja és azon végighúzza, ez olyan mint a veszélyes üzemekben, gyárakban, bányákban dolgozó embereket ért pormérgezés, vagyis a szilikózis. Tehát nem a sugárzása, ennek a pornak a radioaktivitása, hanem maga a nehézfémeknek és ennek a pornak a tüdőbe lélegzése, és ezt a szakhatóságok is első napoktól hangsúlyozzák, hogy viseljenek ezért az emberek maszkot.

A mi nagy fájdalom továbbra is, hogy lélektanilag egy iszonyú teher ez a katasztrófa. Ezt nem enyhíti az, hogy még kapnak egy kis kártérítést a hozzátartozók, hogy elhunytak 9-en, akik közvetlenül köthetők a katasztrófához, valamint azóta is több halott van, akikre közvetlen hatott a sokkhatás, ami alól nehéz szabadulni még 3 héttel a katasztrófa bekövetkezte után is.

Az állam szerepéről, tehát kezdettől fogva a miniszterelnök úr és a megfelelő miniszterek itt voltak, megszervezték a védelmet. Viszont rettenetes látvány most is, hogy ugyanolyan vörös a patak, mint amikor az elején. Színre úgy látszik legalábbis, ha nem is olyan töménységű, mint az elején, a veres patak folyik most a Torna-patak helyett, ez rossz látvány. Tehát a gátakat megépítették, az állam megvédi ilyen módon a károsultakat.

Aki úgy dönt, hogy elköltözik Devecserből, annak legyen lehetősége, ha holnap bemegy az önkormányzathoz, és ott megmondják neki a kárfelmérések alapján, hiszen volt bőséggel idő rá, hogy az ő házát mennyire értékelték. Kapjon egy nyilatkozatot arról, hogy ő ezt a pénzt meg fogja kapni és máshol házat vásárolhasson. Milyen módon kell ezt majd elszámolni, ennek vannak jogi formái, de ha akar, akkor vásárolhasson telket, házat, amire neki szüksége van, mert ő már eldöntötte, hogy elmegy Devecserből, Aki nem kíván az itt építendő, valamikor elkészülő új lakótelepen lakni, hanem ő külön valahol – gondolom a környező falvakban – szeretne telket vásárolni vagy megkapni az ottani önkormányzattól és ott építkezni. Erre legyen lehetőség, mert ez ami a legnagyobb hiány, hogy döntés szülessen, kormányhatározat erről. Aki viszont a helyben épülő lakótelepre megy, mihamarabb kapja meg az új házát, aminek az értéke megegyezzen a korábbi házának értékével, vagy ha kevesebbet ér, kapjon kárpótlást. Erre vannak állami szervek, jogászok, egyéb lehetőség, de legyen erre ígéret és konkrét dokumentum arról, mivel felmérték a házát.


Továbbra is törekszünk arra, hogy mindenkinek segítsünk eljutni a megfelelő albérletbe, a megfelelő helyre, hogy méltón tudjon élni addig is, amíg az új lakása elkészül. Ebben nyitottak vagyunk, és igyekeztünk eddig is több családnak segíteni. A statisztika most nincs a kezemben, de folyamatosan igyekszünk odafigyelni, itt ez az egyházközségnek, a plébániának a teraszán zajlik, tehát ez egy külön csapat, mint akik a karitaszban, a Magyar Katolikus Karitasz pedig a a plébániának érkezett adományok elosztásával foglalkozik, amely idejött a plébániára, és segít nekünk az adományt elosztani. Tehát albérletben és elhehelyezésben nem segít.

Minden segélyszervezetnek alkalom a pénzgyűjtésre, cége feltőkésítésére a tragédia, sem állami gyűjtésből, sem az ezutáni gyűjtésekből, a rászorultak nem látnak semmit, kapnak gátat és konzervet, de életük valós próblémáját egy szervezet sem oldja meg. Ezt nekünk, helybelieknek kell megtenni, amit személyre szólóan fokozatosan meg is teszünk
Itt a plébánián sokféle emberen segítünk, igyekszünk az elosztást csinálni, kartonokat vezetünk mindenkiről, tehát nem mondhatja azt, hogy ő nem kapott semmit. Jól mennek ezek a dolgok nagyon sok rászoruló ember van, mindig a 100-ból talán van 1 olyan atrocitás, akik erőszakoskodnak, erővel akarnak elvinni dolgokat a plébániáról mikor bejutnak. Mi sorrendben mindenkinek kiosztunk minden szükségeset, azért jött, hogy az emberek megkapják, de a sorrendet be kell tartani, hogy ki mit kér. Mai nap is voltak olyanok, akiket azonnal regisztráltunk, felírtuk a nevüket és hát sajnos mindig van 1-2 olyan visszaélés, akik úgy próbálnak visszavágni, hogy nem kaptak a plébánián teát vagy egyebet, holott ők ugye nem is jogosultak arra, hogy bejöjjenek, kinn van a plébánia előtt az osztás. Belopóznak különféle alibivel, s ha nem figyelünk el is tűnnek dolgok. Itt vigyázni kell, aki az egyházat

úgy támadja, hogy nem kapott valamit, akkor az jöjjön ide, aki ezt a vádat elhiszi, és akkor megmutatjuk a regisztrált papírokon, hogy ezek az emberek is, akik visszaéltek a mások jóindulatával mennyi mindent kaptak, hiszen aláírták a papírt ahol regisztráltuk, hogy mit kaptak amire szükségük volt. Maximális erővel igyekeztünk rajtuk segíteni. Ezeket tehát, a beérkező segítségeket mi folyamatosan nyilvántartjuk, már több raktárban tároljuk. Lehet ez anyagi segítség, lehet ez közvetlen élelem, vagy ügyintézés, hogy elintézzük az embereknek az ügyeit, most például rezsit fizettünk. Tehát, aki nagy bajban van és érzékeljük, legyünk türelemmel, mert ha tudunk, több emberen is segítsünk, mindezekről el tudunk számolni, ma is adtam ki nagyobb összeget, ami célzottan, konkrét személyeknek érkezett. Ezért igyekszünk személyre lebontva segíteni, hiszen mi ismerjük az itt élőket és próbáljuk segíteni őket a munkájukban.





A legnagyszerűbb, ami egy igazi szép tapasztalat és fölér messze egy ökumenikus imahéttel, ahogyan az evangélikus és a református egyházak mellénk álltak a katolikus egyház mellé, hiszen nagy többségben itt katolikusok élnek ezen a két településen. 35 református lelkész a püspökük vezetésével dolgozott itt a katasztrófavédelem irányítása alatt, valamint evangélikus lelkészek is többször jöttek saját csoportjukkal. Ezt nagyon nagyra értékelem, az ökumenizmust, a történelmi egyházaknak a nagyon erős, tényszerű, jól kimutatható együttműködését és a munkatársaim között is vannak, a legközvetlenebb, a legközpontibb munkát végző munkatársak között is vannak reformátusok, evangélikusok ez egy nagyon szép valóság. Az adományokban, a segítésekben is nagyon szépen megmozdultak a katolikus egyházon kívül az evangélikus és a református egyház. Nagy bennük a szociális érzékenység és a gyakorlati tettrekészség, ezt nagyon köszönöm a püspökeiknek is, a lelkészeiknek, az egyházaik tagjainak akik ezt a munkát így végezték és fontos kiemelni ebben az esetben, hogy ők ehhez a valláshoz tartoznak, mert ez a hitük indította arra őket – különben nem lennének itt – hogy segítsenek rajtunk bajbajutottakon.

Viszont én hiszek abban, hogy valamennyi idő után majd sikerül – ez nagyon sok idő is lehet – úgy pormentesíteni Devecsert ettől a vörös portól, hogy többé már nem kell maszkot hordanunk, és teljes mértékben élhető, normális város lesz Devecser, ahol mindenki a célját, munkáját és az elképzeléseit a jövőre meg tudja találni. Ezért nagyon sok embernek kell dolgozni.