2010. október 12., kedd

Bilincs és mosoly


A címnek nincs köze Paul Newman nagysikerű filmjéhez.
A Mal Zrt. Letartóztatott vezetőjére gondoltam.
Reakcióm volt.
Nem vagyok sem kárörvendő, sem bosszúálló.
Derűlátásom oka, hogy új évszázadi történelmünkben, talán először érezheti a kisember, hogy vezetői nem érzéketlenek, nem hagyják cserben a bajban.
Orbán Viktor miniszter elnökünk, de mondhatom, egész Parlamentünk törlesztett valamit, a belé helyezett bizalmunkért.
Bár személyesen nem érintett a katasztrófa, a bizonytalanság keltette félelmek, időről- időre rámtörnek.
László Atya áthelyezésével, lelki vezető nélkül maradtam.
Tilmann Atya azt írja, bizonytalanság okozta félelmeink leküzdéséről:
1. Néven nevezzük a félelmünket. Pl. Félek attól, hogy a férjem nem marad hűséges hozzám, félek attól, hogy a gazdasági helyzet rosszabb lesz. Félek a főnökömtől, félek, hogy nem kapok megbízásokat, megrendeléseket. A néven nevezés már azt jelenti, hogy képes vagyok szembenézni a félelmemmel.
2. Keresem a kapcsolatot a Szűzanyával. Az Ő életében sok bizonytalanság volt, mégis a Jóistenbe vetett gyermeki bizalom élt benne: „Ha ezt megteszed Istenem, akkor tudod, hogy mit teszel!” Ez a bizalom iskolája volt!
3. A Szűzanyával együtt bízunk. A Szűzanyával közösen rábízzuk magunkat a Jóistenre. Ez akár a Golgotáig tartó folyamat is lehet: „Atya, Neked ajándékozom gyermekemet, Neked ajándékozom saját magamat. Te mindent jól teszel, mindent jóvá teszel!”
Olyan helyzetekbe kerülhetünk, amikor semmit sem tehetünk: a nagy gyermekeinkkel kapcsolatban, betegség esetén… Rábízni minden ügyünket Istenre, nem egyszerű dolog. Nem nehéz úgy általában hinni. Mikor azonban szükséghelyzetben vagyunk, azt mondjuk: „A Te kezedben van a legjobb helyen az ügyem! Gondom van a gyermekemmel – Te tartod őt kézben! Gondom van a jövőt illetően – a jövő a Te kezedben van!”
Mikor Kentenich atya Dachauban volt, a schönstattiak a Szűzanyát kenyér-anyává választották. Manapság is gondot okoz a közbiztonság, a létbiztonság hiánya. Dachauban bármelyik pillanatban esély volt arra, hogy egy SS katona agyonver valakit. A bizalomnak az ideje, időszaka áll előttünk. Olyan idő, amikor Isten kezébe tesszük minden ügyünket, hogy gondoskodjon rólunk és azokról, akiket szeretünk.

Néven nevezem félelmeim:
Nem tudom, mennyi, és milyen időzített bombán ülünk még.
Azt már beláttam, vannak ellenségeim.
Nem konkrét személyek, inkább magatartások.
Például mások érdekeinek, tulajdonának semmibe vétele.
A mindenkin átgázoló önzés.
Hiszem, hogy Isten, mindenben segít, nem marad bűn jóvátétel, számonkérés nélkül.
Ellenségeinkért is imádkozom, mert keresztény vagyok.

Nincsenek megjegyzések: