A hegy alól, mint halk vonat,
Szép lassan jô az alkonyat.
Elébe áll egy kék virág,
Átlépi és csak jön tovább.
Elébe áll a temetô,
Lépése már nem törtetô.
Egy sírnál hosszan keresett,
De nem találta nevemet.
Tovább oson, kutakba néz,
Haja ólom, a szeme réz...
Kis udvarokba beszalad,
Ruháján könnyű szénaszag.
Rôzse lobban, felforr a tej,
Ring az ég, mint roppant veder.
A házeresz meg-megragyog
S lefolynak rajt a csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése