Tíz nappal az október 4-i kolontári és devecseri iszapkatasztrófa után továbbra is nagy erővel folynak azok a gépi és kézi erővel végzett munkálatok, melyek az utak-járdák után a lakóházak kertjeit próbálják megszabadítani a gyilkos vörös iszaptól. Mind több területet borítnak be az iszapot megkötő fehér gipsszel, a munkagépek, a védőruhába öltözött tűzoltók, katasztrófavédelmiek és a nagyszámban segítő önkéntesek látványa is tovább erősíti a reményt. Komor feladat azonban az elhunytak temetése. Mint egy háború után. Temetjük nap-nap után az áldozatokat. Hogy az oktalan és hirtelen jött haláluk után végre békében pihenjenek. De tényleg békében hagyjuk őket, emléküket?
A túlélőket látogatva még most is a legtöbbször fölvetett kérdés: De hát hogy történhetett meg? Nem ismerjük a pontos választ. Egy azonban biztos: a katasztrófa emberi gondatlanságból történt, annak pedig van felelőse. Amikor Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn a parlamentben ígéretet tett az immár kilenc emberáldozatot követelő tragédia felelőseinek a megállapítására és felelősségre vonására, a helybéliek különösen is nagy megelégedéssel fogadták szavait. Azonban a veszprémi bíróság ítélete, mely szabadlábra helyezte a Mal Zrt. vezérigazgatóját, nemcsak hidegzuhanyként hatott a kárvallottakra, hanem egy újabb iszapzuhataggal ért fel. A megalázás iszap-cunamija ez! Hát nem elég, hogy Magyarországot most ezzel a vörösiszappal azonosítja az egész világ? Devecser és Kolontár egyszerű polgárai nem hiszik el, hogy akit most futni hagynak, valaha is utol lehet érni. Nem szkpetikusabbak ők mint az ország többi állampolgára. Erre tanít bennünket hatvan év tapasztalata.
Tudjuk az igazságszolgáltatás független és önálló része egy demokratikus ország működésének. De ne legyen független az igazságtól, ne legyen független az okozott kártól. Ne legyen független az elhunytaktól, a lakhatatlanná vált házaktól, az élhetetlenné vált térségtől, ne legyen független az a megalázott kárvallottaktól.
Az iszapkatasztrófa sújtott családok ma tapasztalt legégetőbb sebe nem a lúgmarás, hanem az a lelki seb, amit a veszprémi bíróság ítélete ejtett rajtuk. Mindezt ugyanolyan világosan látja a nyolcvanéves lakos mint a húszéves srác.
Felhívással fordulunk a magyar társadalom egyházi és civil szervezeteihez, hogy morális állásfoglalásukkal álljanak ki a határozott felelősségre vonás mellett és ne engedjék, hogy hasztalan kiáltson égbe az áldozatok vére.
Mód Miklós devecseri és kolontári plébános
Vértesaljai László jezsuita szerzetes, önkéntes segítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése