A meghívásról

Elmúlt napjaim Szent Ferencnek áldoztam.
Rendhagyó módon, hétfőn találkoztunk ferences testvéreimmel.
Ünnepi imaórán, szentmisén ünnepeltük Szent Ferenc Atyánk boldog halálát, tranzitusát.
Tegnap délután, a Szent István Templomban, az eredeti ferences templomban jöttünk össze.
Szegedről érkezett Varga Kamill Atya, aki P. Kiss Szaléz életéről, a kommunizmus ferences vértanúiról tartott előadást.
Rendkívüli érdeklődéssel hallgattam.
A téma korábban is érdekelt.
Kamill Atyával az interneten ismerkedtem meg.
Hosszú évek óta foglalkozik Kiss Szaléz és társai életének kutatásával.
Ahogyan fogalmazott, még a munka elején tart.
A nagyszámú érdeklődő feszülten figyelte szavait.
Megragadó volt az az egyszerűség, ahogyan ez a szegénysorsú, jászsági család gyermeke fogalmazott.
Mindannyian értettük szavait, felfogtuk súlyát.
Az alapos áttekintés, elemzés azt sejtette, hogy tudós ferences szerzetest hallottunk.
Az előadást követően Bosák Nándor püspök Atya tartott ünnepi szentmisét.
Kamill Atya evangéliumi beszéde szíven ütött.
Arról beszélt, hogy amikor Isten nevünkön szólít, amikor Isten házában részesülünk a keresztség szentségében, meghívást kapunk.
Magamra gondoltam, aki ötven évig nem fogadtam el ezt a meghívást.
Össze kellett törnöm ahhoz, hogy ezt megtegyem.
De Isten végtelen jósága, szeretete, türelme elvezetett engem Hozzá.
Azután a ferencesekhez, akik lemondanak az anyagi javakról, életüket Isten és a szegény, segítségre szoruló emberek szolgálatára teszik fel.
A teremtett világban, természetben, az emberben Isten ajándékát látjuk.
Annak védelméért szót emelünk, teszünk, ha kell.
A hétfőn bekövetkezett ipari katasztrófa megmutatta, mi történik, ha másként cselekszünk.
Elmúlt napjaim erősítettek abban, hogy nagy szüksége van a világnak, a hazának ferences szellemben gondolkodó élő emberekre.
Ma már nem kell életünket feláldoznunk érte, amint megtette a hat magyar ferences barát, a kommunizmus éveiben.
Imába foglaltuk neveiket.
Boldoggá avatásuk lesz az igazi hála emléküknek.