A pocsolyákban - úgy hívtuk: "tavak" -
mint lassú pontok vagy gyors fény-nyilak,
ezernyi élet nyüzsgött, villogott.
Nézegettem a szikrás homokot
a fenekén: fínom szemcséiben
- kagyló, csiga és bogár - mi milyen
barázdát, nyomot húz... - Majd üveget
vittem ki, s egész házunk tele lett
a vizek kisebb-nagyobb szörnyeivel.
Nagy vadászterület volt ez a hely;
hát még mikor rájöttünk, hogy a tó
lakói közt gőte is fogható!
Tucatjával szedtem össze a kis,
párduchasú, tarajos krokodilt,
s hordtam haza. "A vödörből ilyet
nyelt éjjel egy nő!... S ilyen hasa lett!...
Víziborjú!...", mondta egy vasutas.
Én úgy véltem, ez már mégsem igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése