A városban sétálva arra gondoltam, mennyire nem volt képem Romániáról, Erdélyről.
Látnom kellett, hogy mindenütt épült, szépült a város, csinos üzletek, középületek.
A multik persze itt is azonnal megjelentek.
Az emberek dolgoznak, vásárolnak, élnek.
A nyomort nem láttam, arról csak este meséltek vendéglázóink.
Szobatársaim is lettek:
Bíró Kázmér, egy gyergyószentmiklósi munka nélküli asztalos mester és Mihály, aki az Őrségből érkezett.
Nyugdíjas, de vállalkozóként egy vendégházat működtet.
Miért ne segíthetne az erdélyi gyerekeknek is.- gondolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése