A lángoló mesgyék tüskin járok és nézem a kalá-
szok fényjelét, a boglyák barna hátát s hajlongó vére-
met: a rőthajú parasztok, ki, mint kincskereső örök nagy
varázsló a naptól aranyba vont barázdák csillogó por-
szemében lépked. Arca bronzult síkján ott vibrál tűzszívű
asszonyának fénnyé olvadt csókja, mely napjaiba tiszta,
égi békét dalol. Nézem... nézem ezt a nagy varázslót. A
porból roppant kincset emel most a napba: az arany-
testű első, sárga búzakévét, mibe már ott bizsereg a lá-
nyok csípőjének dallamos ringása és az erjedő kovász-
nak vérré szentelt íze, szívek dobogása és áldott új haj-
nalok napverő hozsannája... Nézem... nézem ezt a nagy
varázslót, azt a bronzkezű főpapot, aki kaszájával most
aratja a békés holnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése