2009. július 22., szerda

Mihály


Nem volt szent, arkangyal, egy segítőkész barát volt, aki utazásom utolsó idején segített, vigyázott rám.
Hálával tartozom neki érte.
Terelgetett, figyelt rám, ha nem ettem ételt szerzett.
Mivel érkezésünk váratlan volt, szállást a félig kész Mária Kollégiumban kaptunk.
Matracon aludtunk, Mihály pokrócaival takaróztunk.
Hárman voltunk.
Erika és Éva is velünk tartott, Mihály vállalta, hogy hazahoz bennünket.
Széttekintve az otthon kész és készülő létesítményein arra gondoltam, milyen értékek teremthetők baráti összefogással.
Van mit tanulnunk az erdélyi magyar testvéreinktől.
Nem titkolt szándékom volt, hogy én vinni is szeretnék innen valamit.
Nem csecsebecséket, igazi emberi értékeket.
Mindenre ilyen szemmel tekintettem.

Nincsenek megjegyzések: