Szünetekben az udvaron beszélgettünk.
Előttünk a gyönyörű székely falu panorámája, köröttünk a Hargita magasságai, fenyvesei.
Odatévedt a tekintetem a kis templom tornyára..
Mellette a fenyvesből fehér gomolyag szállt fel.
Csak nincs tűz?
De azután rájöttem, hogy egy bárányfelhő „ legelészik.
Menten az jutott eszembe, milyen jó, hogy Isten közelében vagyok!
Melegség áradt szét testemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése