Szeretem a nyakamba kapni a várost.
Sportolni már nem tudok, de amint egy bölcs mondotta: „ A láb mindig kéznél van.”
Kóborlásaim soha nem céltalan ődöngések, egyetlen céljuk, hogy nem akarok kimaradni az életből, szükségem van pozitív feltöltődésre, na és a mozgás igénye sem elhanyagolható.
Így ültem ki szombaton délután a főtér árnyékos padjára és felettébb élveztem a kellemes jazz muzsikát, a nyarat, az életet.
Köröttem hozzám hasonlóak, idősebbek, fiatalok, jóllakottak és hajléktalanok.
Csak a zene, a nyár, az öröm és az örömszerzés volt a fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése