Egy- egy ilyen továbbküldött levél kapcsán én ilyen levelet is kapok, ami boldoggá tesz.
Közreadom, mert számunkra is példát adhat:
Köszönöm szépen a "Tanítások"-at, amelyet Józsi küldött.
Kanadában július 1-én van a munka ünnepe. Előző napokon nagyon későn jött haza Robert és vacsora közben megvitattuk a felmerült szakmai problémákat. Azt mondta, hogy a velem való megbeszélés után, elmúlt a kellemetlen érzés belőle. Átéreztem, amit mondott, mert én is csak azután nyugodtam meg mindig, amikor Pali bátyátoknak elmondtam a nehézségeket. Július 1-én reggel nem esett az eső és azt javasoltam, hogy ne dolgozzunk, hanem menjünk ki a természetbe, kell a relaxáció. Kimentünk a kikötőbe. Annak idején, Roberték hajója ide futott be Európából. Elképzeltem, amikor kisgyerekekkel, bőröndökkel megérkeztek egy újabb idegen földrészre (előtte már Afrikában is laktak, amikor Robert Kamerunban dolgozott). Manapság már kevés ilyen hajó érkezik, mivel a repülőgéppel nem bírnak versenyben maradni. Legföljebb túristák jönnek hajóval Európából. Montreálban nagyon sokan járnak biciklivel. Ide is sokan azzal jöttek, vagy görkorcsolyázva. Nem elég, hogy itt van a hatalmas St. Lorenz folyó, a kikötő partján több kis mesterséges tavat is készítettek, szépen parkosítva. A szép napos, meleg időben egyesek letelepedtek a gyepre és élvezték, hogy a szabadban lehettek. Sok szórakozási lehetőséget biztosítottak a gyerekeknek (pl önkéntes segítőkkel papírvágást, festést, homokozást egy csomó dömperrel és egyéb műanyag homokozó eszközzel, persze volt a gumivár is, de pl. kis hockey pályán, műanyag labdákkal, lehetett próbálkozni kapura ütni, a kisebbek nagy labdákon lovagolhattak, stb., stb.), de a felnőtteknek is volt pl. szájharmonikázás tanítás. A nézőközönségnek osztottak szájharmonikákat és egy kis 3 tagú zenekar segítségével "alapfújásokat" gyakorolhattak az érdeklődök. Egy másik helyen táncolni tanították a vállalkozó szelleműeket. Én is kedvet kaptam rá, bár az ízületeim fájnak, de azért próbálkoztam. Mindenütt volt WC felállítva és mindben volt a kézmosón és tükrön kívül, WC-papír is, sőt gyermek tisztába rakó asztal is. Nem tudom, hogy lehet, hogy nem voltak szét dobált palackok, ez a sok fajta náció nem volt zajos, nem rongálta, nem lopta el a berendezéseket, játékokat. Egyébként a parkokban is vannak WC-k, amelyek reggel nyitnak és este sötétedéskor zárnak és azokban is van mindig WC-papír és tiszták is. Télen, a WC-k zárva vannak. Nagy szerencse, hogy 4 park is van a közelünkben, egy mindjárt a házunk mögött, egy pedig az utcánk egyik végében, mert a fürdőszoba rekonstrukció alatt a park WC-jét használtuk. Mellékeltem néhány képet a kikötőről.
Szeretettel gondolok Mindannyiótokra:
Zsuzsi nénje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése