„ Madarat barátjáról, embert tolláról ismerni meg.”
Így szól kifordított közmondásom.
Azért találtam ki, mert tegnap felfedeztem az erkélyünk dzsungelében egy feketerigót.
Nagyon megörültem, mert hiányoznak az engem körülvevő állatkák.
Egész életemben kerestem a barátságukat.
Meg is találtam, meg is őriztem.
Kutyáimat a mai napig látogatom, ugyan így teszek azzal a hófehér galambpárral, akiket Angéláékra hagytam.
Olyan társaim voltak Ők, akikkel beszélgettem, mint egy elmeháborodott.
Talán így vélekedett egy felületes szemlélődő.
Mert, aki ismer, tudja, hogy ez vagyok én.
Mint ahogyan a tollam nyomán megmaradó írásaimból is rám lehet ismerni.
Mások véleménye nem annyira fontos, mint ez a kis feketerigó, akinek vizet, élelmet adok reggelente.
Nézz fel az erkélyemre.
Ha gyönyörű virágok pompáznak, gólya csapkod a szárnyaival, feketerigó röppen fel, tudod, hogy itt élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése