Régi képek után kutatva, ez volt, ami legelőször beugrott.
Aranka újra láthatja, én emlékeimből idézem fel.
Gyermekkoromban, szinte minden nyarat itt töltöttünk Nagymamánál.
Édesanyánk halálát követően néhány hónapot itt jártam általános iskolába.
Barátommal, Kajli Józsival a mai napig is tartom a kapcsolatot.
Édesanyja, Hilda Néni, a drága, mintha az anyám lett volna.
Szeretett volna, de apám nem akart hallani sem róla.
Így azután úgy jártam Hozzájuk, mintha Haza mentem volna.
Záhonyról mára nem a temető, ahol édesanyám, Nagymamám, nagybátyám nyugszik, szóval nem ez jut eszembe, hanem az első szerelem, a füzesben tett hatalmas séták, szederszedés, fürdőzéseim a folyóban, életmentésem, hiszen egy fuldokló kislányt sikerült kimentenem.
A Tisza- hídról beugrik egy kép 1968 nyaráról, amikor elcsodálkozva néztük a hídon átvonuló tankokat, a levegőben elhúzó helikoptereket.
Horgász- halászkalandjaim, Pokol Béla Bácsival.
Szánkázásaink a töltésen, vagy vizes kalandjaink a holt- Tiszában.
A vasútnál végzett nyári diákmunkák, amit Józsi barátommal végeztünk.
Jó érzés Záhonyra gondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése