Tegnap este okozott némi nehézséget, hogy Arankát felhívjam, mert minduntalan ukrán szolgáltató zavart meg.
Ebből tudtam, hogy jó helyen járnak.
A szatmárcsekei kempingben töltötték az estét.
Elmesélte, hogy napközben a Túr bukónál jártak, amikor Mihályék hajója a vízbe borult.
Nem volt különösebb baj, mert a gyerekek kihalászták a vízbe került teli sörösdobozokat.
Szóval jó hangulatban, szerencsésen élménydúsan folyik a nagy kaland.
Szatmárcsekéről eszembe jutott Kölcsey Ferenc, a kopjafás temető, de legszívesebben a Rókás- dűlő gyönyörű látványát idézem.
A Tisza és Túr találkozásáról Petőfi nálam szebben beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése