Vacsora előtt az otthon kis kápolnájába gyűltünk össze.
Csapatunk kiegészült jelenlegi és régi növendékekkel, de ugyan úgy részt vettek gyermekeik is.
Hiszen Róluk, Értük szólt Csaba Testvér imája, áldása.
Az első sorban egy kedves, ősz néni foglalt helyet.
Amikor Csaba Testvér a szülői, anyai szeretetről beszélt, Róla szóltak a kedves szavak.
Juci Néniről, a mamájáról.
Beszélt Gyermekeiről, akik közül többen felnőttként segítik az alapítványt.
Jó volt látni, azt a kedves, vidám cigányfiút, leányt.
Ott volt előttünk az áldozatos összefogás eredménye.
Elérzékenyülve beszélt unokáiról, hiszen már Ők is többen vannak.
Nem véletlen, hogy ezt az egyszerű, habitusba öltözött ferences szerzetest szentként tisztelik Erdélyben, szerte a világon, magyarok, mindenki, aki megismeri.
Amikor az áldozatot bemutatta, Krisztus testének magamhoz vételével úgy éreztem magam, mintha vérszerződést kötöttem volna a jelenlevőkkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése