Jelmondatomat: De Colores!- mindennapjaimba úgy ültettem be, hogy minden nap igyekszem színesíteni életemet.
Ezért utaztam a hétvégén Tiszadobra, haza.
Egyesek számára nehezen megfogható fogalom.
Mások gyönyörű verset, zenét, képet alkotnak Róla.
Én, amikor haza megyek, azért teszem, hogy találkozzam barátaimmal, lássam az ismerős utcákat, a mezőt, erdőt, vizet, állatokat.
Például a Tiszán vidáman úszkáló tőkésrécéket, vagy a terasz korlátjára röppenő mezei poszátát, az eresz alatt kicsinyeit tápláló fecskepárt, vagy a szemközti ház villanyoszlopán kelepelő gólyákat.
Megnézzem növényeimet, a ház elé telepített lila akácot, ecetfát, vagy a virágoskertbe ültetett fügefámat.
Szóval, nem olyan nehéz megfogni.
Imádkozom, hogy még sokáig legyen miért haza utaznom.
Szombaton falunap volt Tiszadobon.
Nem kell, egy manapság divatos fesztiválra gondolni.
Bár néhány éve volt olyan gazdája a rendezvénynek, aki mást látott benne, mint egy y” cirkusz a népnek”.
Játékos sportversenyek, vagy például a kassai Színház szabadtéri előadása.
Azért én így is szívesen találkoztam barátaimmal, akik egyszerűen csak szeretik Tiszadobot.
Kell ennél egyértelműbb közös nevező?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése