Uram! ma minden ködbe lankadt,
Ma minden bús és meredek.
Tátonganak nagy messzeségek,
Ma még a csillagok sem égnek,
Inganak óriás hegyek.
- Uram, én láttam csillagod!
Vadul nevet a téli szél,
Ólmos esőt vagdal szemembe.
A sötétség kiált körültem,
És varjú vijjog fönn az űrben
Egy örök vak körben kerengve.
- Uram, engem minden kacag!
A százszavú gúny közepette
Kiáltok, s bennem fagy a szó.
Sírok, mint egy eltévedt gyermek,
S a könny pillámon holtra dermed.
Hideg az arcom és fakó.
- Uram, csak egy sugarat adj!
És én megyek, amerre hívtál,
Halott sivatag fövenyén,
Ha örökös télben, viharban,
Örök sötétben, zivatarban,
Ha többé nem lesz soha fény:
- Uram, te hívtál, én megyek!
Megyek, mert mennem kell, örökre.
Mert visz a vágy, a tűz, a lélek.
Mert örök dalok égnek bennem,
Mert kívüled nincs hova lennem,
Mert nálad van, te vagy az Élet!
- Láttam Keleten csillagod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése