A társadalomban téves elképzelések uralkodnak arról, hogy mi a szerelem. Amit ma szerelemnek gondolnak, az az önzésnek egy formája. Az erotika és nem agapé. Néha a házasságokig elhat ez a félreértés. Az ilyen házasságokban a házastársak birtokolják, tárgyként használják, kihasználják egymást. Úgy gondolják: a társ kötelessége, hogy rendelkezésre álljon.
A szentségi házasság kölcsönös hűséget és figyelmet tételez fel. Ez az igény pedig szüntelen meghívás és lehetőség arra, hogy meghaljuk önmagunkat.
A keresztény házasságban naponta meg kell felelni Jézus kívánságának, naponta kell megkeresztelkednünk a Szentlélekben a Ő halálára és feltámadására.
A keresztény házasoknak naponta szükségük van az imára, szükségük van a szentségekre, különösen a bűnbocsánat és az Eucharisztia szentségére. A szentségek azok, amelyek ébren tartják bennünk az osztozkodás iránti önzetlen vágyat.
e. Az átalakító (transzfigurációs) szeretet
Keresztény küldetésünk az egész világra szól, az egész világot át kell járnia Krisztus lelkületének. Így a keresztény házasok felelőssége is ki kell hogy terjedjen az egész társadalom felé. Amikor a hitvestársak kölcsönösen megnyitják magukat Isten szeretete előtt, erőt merítenek, hogy hinni tudjanak Isten átalakító szeretetében. Egyszerre tapasztalják meg, hogyan válnak egyre hasonlóbbá Krisztushoz, de azt is, hogy a széttöredezett világ hogyan újul meg körülöttünk a szerető szolgálat által, hogyan lesz jelenvalóvá világunkban a remény és Jézus gyógyító ereje. A keresztény házasságokban rengeteg energia rejlik, általuk Isten világot formáló ereje válhat jelenvalóvá. A szentségi házasság erő, amely képes hidat verni Isten és a világ között.
Részlet Bíró László Püspök írásából
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése