A szeráfok a zsidó és keresztény vallásban az angyalok kilencedik karának hatszárnyú angyalai.
A szeráfok az Isten iránti szeretetet képviselik, annak trónja körül állnak, s dicsőségét zengik. Hat szárnyuk van, kettő-kettő a fejükön, alábukon és a derekukon. Az ó-keresztény festészetben egész alakok, s mind a hat szárnyuk a fejükön és vállukon van. Vezérük Uriel.[1]
„Mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek.”[2]
A szeráf szó a megemésztő, elégető, elnyelő tüzet jelentő száraf igéből származik, tehát tüzes, izzó, elégető, megemésztő lényt jelent.
A legtöbb teológus szerint Isten jelenlétének, szentségének közvetlen őrei. Ha Isten útra kel, jelenléte lejön a Földre, akkor sem hagyják el, hanem e négy lény hordozza, veszi körül, mint afféle „testőrök”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése