MINDENÜTT néma csend honol. A természet most ébredez éji álmából. A hajnalcsillag szende fénye vibrál a szürkülő égen és jelzi, hogy nemsokára ittlesz az idő, mikor a csillagvilág királya, a Nap felkel, hogy fénytengerbe fürössze a még szunnyadó természetet, hogy éltető meleget adjon lombnak, virágnak. A kis pacsirta is magasba szökken, hogy víg trillázással köszöntse Urát, Istenét. Imája, dala oly elragadó, hogy a nap-testvért is előcsalja rejtekéből. . .
Miként a szeretettől égő édesanya öleli keblére szunyadó gyermeket, úgy ölelkezik Alvernának sziklás csúcsa a nap sugaraival. De ez ölelkezés ma ezerszer fönségesebb, ezerszer mélyebb; mintha erezne a nap és Alverna csúcsa, hogy ma valaki az ő szeretetüket túlszárnyalja. S nem csalódtak, mert a jó Isten víg csalogánya a termeszét és szeretet lánglelkű dalnoka, Assisi Szent Ferenc kitárt karokkal imádja Alverna szikláján Urát, Istenét; s a lelkében duz zadó szeretet-folyam nem bír medrében megmaradni, hanem ajkára tolul s mint lelkének szeretet-zsoltára, szertefolyik a nagy mindenségben:
. . . Szeretlek, édes Istenem ! . . .
Szeretlek, Jóság, Életem és Mindenem!
Szeretlek, Szépség, szeretlek Mélység,
Szeretlek, édes Istenem!
Szeretlek forrón, lángolón, mert teremtettél,
Szeretlek, mert szeretni tudó szívet s lelket adtál
Szeretlek, Téged, Ki szerettél,
Szeretlek, mert fiaddá fogadtál. . .
Szeretlek örökre Téged . . .!
. . . Szeretlek, Jézusom, örök Szeretet!
Szeretlek igazán Téged . . .
Szeretlek, szívem Szerelme, lelkem édes Jegyese,
Szeretlek, mert nagyon szerettél ...
Szeretlek születve, élve, szenvedve, gúnyoltatva,
Szeretlek keresztrefeszítve, halva, lelkem örök Szerelme!
Szeretlek, mert Szívednek kiömlő vére- eltörlé bűneinket,
Szeretlek, mert megnyitád számunkra az eget . . .
Szeretlek, mert jó, mert irgalmas vagy,
Szeretlek, mert Orvosunk, mert Vigaszunk,
Szeretlek, mert Ételünk, Italunk,
Szeretlek, mert Vezérünk, Tanítónk és Mindenünk vagy,
Szeretlek örök Szeretet, édes Jézusom!
. . . Szeretlek, szeretet Istene, Szentlélek!
Szeretlek, Te lelki Tűz, Te Láng,
Szeretlek kicsi szívem minden tüze-melegével.
Szeretlek, mert szeretni tanítottál engem,
Szeretlek, mert szeretetre gyújtottad szívemet . . .
Szeretlek, mert Te adsz bölcsességet,
Szeretlek, mert értelmed és tanácsod Lelkével díszítesz,
Szeretlek, mert erőssé, tudóssá és jámborrá teszesz.
Szeretlek, mert igaz szeretettel Isten félelmére oktattál . . .
Szeretlek, szeretet tüzes Lelke!
. . . Szeretlek, jó Anyám, Szeretetnek Anyja!
Szeretlek, mennynek és földnek szerető-szívű Királynője
Szeretlek, Mária, engedelmesség legszebb Példaképe,
Szeretlek, tisztaság ragyogó Csillaga,
Szeretlek, alázatosság szende Ibolyája,
Szeretlek, Jézusomnak Anyja, mennyország Kapuja,
Szeretlek, szép Szűz Mária!
. . . Szeretlek, édes Őrangyalom!
Szeretlek titeket: Szeráfok, Kerubok és minden Angyalok,
Szeretlek titeket. Szentek, égnek összes Lakói,
Szeretlek titeket, mert folyton-folyvást imádjátok az örök Szeretetet!
. . . Szeretlek, Nap-testvér!
Szeretlek, te fénytenger, világosság ontója, éltető hő,
Szeretlek, mert mindenkor dicsőíted teremtő Uradat!
Szeretlek, Hold-nővér!
Szeretlek, titeket, égi mécsesek, hatalmas csillagok,
Szeretlek, mert Isten szeretetére tanítotok ...
. . . Szeretlek, kis gerle, egyszerűség képe,
Szeretlek, dalos pacsirta, Isten dicsérője;
Szeretlek mindnyájatokat, kis dalos madárkák,
Szeretlek, mert dalolva-búgva, röpülve-futva,
Szeretlek, mert énekelve és vidáman pajzánkodva dicséritek az Istent..
. . . Szeretlek titeket, viharral küszködő cédrusok, tölgyek . .'.
Szeretlek, lombos erdők, virághímes rétek,
Szeretlek, madárdalos ligetek és berkek.
Szeretlek, kicsi ibolyácska, bűnbánat virága,
Szeretlek, hófehér liliom, tisztaság jelképe,
Szeretlek, piros rózsa, az Istent szerető vértanuk kifolyt vére,
Szeretlek, bogáncs, szép szegénység,
Szeretlek, napraforgó, engedelmesség éke,
Szeretlek titeket, virágok, mert szeretitek az élet és minden jók Adóját..
. . . Szeretlek, tűz, víz!
Szeretlek, szellő, szél s vihar,
Szeretlek, égi villám,
Szeretlek, gyöngyöző harmat,
Szeretlek, hull eső, szállongó hópehely,
Szeretlek, bugyogó forrás, futó hegyi patakocska,
Szeretlek, zúgó, hömpölygő folyam,
Szeretlek, titkos-háborgó tenger!
Szeretlek, éj, szeretlek, nappal,
Szeretlek, világosság, szeretlek sötétség,
Szeretlek, titokzatos magány, megunkbaszállásra indító homály…
Szeretlek, sziklák, bércek, hegyek és völgyek,
Szeretlek, téged, jóságos Föld-anyánk!
Szeretlek, vas, réz, ezüst és arany,
Szeretlek, éltető levegőnk!
Szeretlek, mindnyájatokat, kik és mik e földön vagytok,
Szeretlek, mert szünet nélkül dicséritek és szeretitek Urunkat, Istenünket!
… Szeretlek … szeretlek … szeretlek … örök Szerelmem, Istenem!
Szeretlek … szeretlek … Istenem és Mindenem!
Szeretlek édes Istenem!
Arca égett, szeméből a szeretet tüze ragyogott, karját kitárva át akarta ölelni az egész világot, hogy mindenkit és mindent magával vigyen a szeretet örök Tengerébe. Jézusunk áldott Szívébe.
(Megjelent: Katolikus Magyarok Vasárnapja: 1955. 10.10. 62. évf. 41.sz.; valamint: Magyar Umbria … sz. 274-276.o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése