Istentelen életemben úgy gondoltam, életünket kizárólagosan természeti törvényszerűségek vezérlik.
Minden más, a véletlenek műve.
Ma már tudom, nincsenek véletlenek, csak az Isteni gond viselés.
Nagy árat fizettem a felismerésért.
Legjobban fájlalom látásom károsodását, hiszen világ életemben kitűnő látásom volt.
Ma hálával tartozom azért, hogy nem látom:
Senki szemében a gyűlöletet magam körül.
Az emberek rosszindulatát.
A város forgatagában az egyes emberek közömbösségét.
A kolduló, éhező hajléktalanokat.
Síró , nélkülöző, bántalmazott gyermekeket, nőket, öregeket.
Az emberi kapzsiságot.
Anyagi előnyökért félretett emberi tartást, becsületet.
Hatalomért mindenkin átgázoló gyalázatot.
Igaz, „csőlátó” lettem.
Ami előttem közvetlenül megjelenik, arra tudok figyelni, azt remekül látom.
Nem kell mást tennem, mint afelé fordulnom, akiben bízhatom, akire számíthatok.
Nem érdekel, hogy elveszítettem otthont, anyagi biztonságot, anyagi javaimat.
Szemtelenül boldog vagyok, szabad vagyok.
Hála neked Istenem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése