Debrecenben első alkalom a porciunkulai búcsú elnyerésére
Hosszú évszázadok óta a jámbor keresztények százezrei augusztus 1-én a déli 12 órától augusztus 2-nak éjféljéig gyakran zarándokolnak a ferencrendiek templomaiba, hogy ott az Isten Szegénykéje által szerzett búcsúban, a porciunkulai búcsúban részesüljenek.
Talán nem lesz ez alkalommal fölösleges megemlékeznünk erről a nagy lelki kincsről, hisz’ Debrecen városában ismét nem is egy, hanem két ferences templom várja a jó híreket a porciunkulai búcsú elnyerése végett.
Porciunkula kicsinyke, düledező kápolna volt assisin kívül. Ferenc Testvér ezt a szegényes kápolnácskát szerezte meg a Monte Subaso-i bencésektől, hogy ott testvéreivel imádkozzék. Ez a kedves, igénytelen hely lett Szent Ferenc hatalmas rendjének bölcsője. Ebben a templomban, mely az Angyalos Boldogasszony tiszteletére épült, nyerte Szeráfi Atyánk Szűz Mária közbenjárására azt a rendkívüli kegyet, hogy mindazok, akik e templomban bűnbánó lélekkel meggyónnak és megáldoznak, készek életüket megjobbítani, elnyerik itt összes bűneikért nekik járó büntetések elengedését.
III. Honorius pápa élőszóval, míg későbbi utódai írásban is megerősítették ezt a nem emberi kincset, sőt tovább is fejlesztették Krisztustól nekik adottoldó és kötő hatalmuknál fogva. Ugyanannyira, hogy ma már ez a búcsú nemcsak a Porciunkula kápolnában, hanem minden ferences templomban elnyerhető a fentnevezett napon, sőt nem csak élők nyerhetik azt meg lelkük üdvösségére, hanem a megholtakért is felajánlható, ahányszor csak akarjuk. Természetesen, ha a szigorúan előírt föltételeknek mindenben pontosan megfeleltünk.
Ha lelki szemeinkkel a múltba tekintünk, s látjuk azt a tengernyi lelki hasznot, amely ebből a kápolnácskából, és a benne nyert búcsúkból származott, akkor magunk is igazat6 adunk a protestáns, francia Szent Ferenc kutatónak, Sabatiernek, aki híres Szent Ferenc életrajzában így ír:
» Ez a kápolna a világ ama gyér szögletei közül való, melyekre az eget és földet összekötő titokzatos létra támaszkodik. Benne hímezték az emberiség fájdalmait csillapító legszebb álmok egynémelyikét.«
Sőt mi többet is érzünk és tudunk a vergődő történésznél. Minket nem gátolnak emberi elkötelezettségek, tudományos mezben kínlódó elfogultságok, s így mi nem a legszebb álmokról tudunk, hanem magunkon tapasztalt, minden porcikánkat átjárt igazságokról. Természetesen csak azért, mert mi a Szegények Szentjének minden szavát szószerinti pontossággal vesszük:
élő hittel tartunk bűnbánatot, bűneinket a kétezeresztendős egyház útmutatása nyomán meggyónjuk, az Oltáriszentséget jóratörekvő lélekkel magunkhoz vesszük és nagyon odaadóan imádkozunk saját magunkáért és meghalt szeretteinkért. Ó, mi már tapasztalásból tudjuk, hogy tisztulunk és erősödünk. Tudjuk, hogy Szent Ágoston intézésének teszünk ilyenkor eleget, azaz résztveszünk önmagunk és mások megváltásában.
Teljék meg hát szívünk hálával, hogy mi debreceni katolikusok is részesülhetünk ez évtől immár két templomban a porciunkulai búcsúban. Jegyezzük meg magunknak jól, hogy a ferencesek Szent István és Jézus Szíve templomaiban augusztus elsején déltől másnap este 9 óráig, ha meggyóntunk és megáldozunk, s ott Szent Atyánk XII. Pius pápa szándékára 6 Miatyánkot, 6 Üdvözlégyet és 6 Dicsőséget elimádkozunk, teljes búcsút nyerünk. Az elsőt felajánlhatjuk saját magunkért, minden további látogatás alkalmával elnyerteket pedig a meghalt hozzátartozókért. Gondoljunk nagy szeretettel hősihalált halt magyar véreinkre és minden szenvedő lélekre.
P. Kiss Szaléz, Ofm.
(Katholikus Figyelő, XIX. Évfolyam 8. szám, Debreczen, 1943. augusztus hó, 1.o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése