Építkezem

Gyönyörű napon vagyok túl.
Hálát adok az Úrnak érte!
Nagy várakozással igyekeztem tegnap délután, a Szent József Gimnáziumba.
Délután három órától Placid Atya, a 94 éves pannonhalmi bencés Atya tartott előadást.
Zsúfolásig telt a Vásáry terem.
Többségében a gimnázium diákjai töltötték meg a széksorokat, de szépszámmal érkeztek vendégek, az iskola falain kívülről is.
Aki egyszer hallotta, látta ezt a sokat megélt, apró óriást, újra és újra szívesen kerül a közelébe, mint magam is.
A túlélés szabályairól szólt.
Olyan hévvel tette ezt, hogy az iskolások is megirigyelhették azt a tüzet.
Hogyan élték túl a világháborút, nácikat, nyilasokat, a magyar és szovjet katonai rendőrség, bíróság celláit, a GULAG táborait, megpróbáltatásait?
Erről mesélt az Atya.
Hogy van még mit túlélnünk, mindnyájan tudjuk.
Fogadjuk meg tanácsait:
Ne panaszkodjunk!
Ragaszkodjunk hitünkhöz!
Tanuljuk meg felismerni, értékelni az élet apró örömeit!
Legyünk érzékenyek, figyelmesek Isten jelzéseire, szavaira!
Fáradhatatlanul dolgozzunk.
Mint az Atya, aki egy órai, lendületes előadása után megjegyezte:
Sajnos, az én koromban már időnként szünetet kell tartani.
Amíg pihentek, még elmondom:
És megállíthatatlanul áradtak derűs szavai.
A diákok közül is sokan megkönnyezték és egyben irigyelték.
Csodás élménnyel tértem haza.
Itthon, este, soros katekézisünkre gyűltünk össze, most éppen Annuska otthonában.
Rózsafűzér imánkat követően László Atya megszentelte, megáldotta e csendes otthont, lakóival. A jelenlévőkkel.
Sorra elmeséltük, mivel, hogyan teltek napjaink, mi foglalkoztat benn ünket.
A közösségünk tagjai olyan őszintén, mélyen vallottak önmagukról, családjukról, amit eddig még csak a Cursillón éltem meg.
László Atya is mesélt családjáról, gyermekkoráról.
Én építkezem.
Napról napra egy egy újabb tégla kerül az épületbe, amiben újjá építem magam.
Ami tegnap épült, szilárdan áll.