Medjugorjei üzenet

2010. január 25-i üzenet

"Drága Gyermekek!

Ez az idő legyen számotokra a személyes imádság ideje,

hogy a hit magja növekedjen szívetekben,

és örömteli tanúságtétellé fejlődjön mások számára.

Veletek vagyok, és szeretnélek buzdítani mindnyájatokat:

növekedjetek, és örvendezzetek az Úrban, aki teremtett titeket.

Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

Ez a hívás, különös módon nekünk, a Látogatás Imaközösség tagjainak van címezve, mert mi megígértük, hogy mindent megteszünk, amit a Szűzanya kér tőlünk.

Hogy a hit magja növekedjen szíveinkben, szükségünk van a személyes imára.

Mert a hit és a szeretet mellett, mi mindannyian személyesen döntünk a szívünk mélyén. Mindenkinek el kell kezdenie a szívből való ima személyes iskoláját.

Hányszor volt rossz a hozzáállásunk az imához Gyakran úgy gondoljuk, hogy az ima az Istennek való ígéreteink és szükségleteink kezdete és felsorolása.

Szent Pál a Rómaiakhoz írt levélben ezt írja:

„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthet* sóhajtozásokkal.* (Róm. 8,26)

Szent Ágoston tanít minket: „Isten füle szívedre van helyezve.”

Az ima a mi szívünkben születik meg. Innen átömlik az Isten szívébe.

Enélkül az ajándék nélkül az ember nem tud imádkozni.

Vagyis , ha nem szívvel imádkozol, akkor az nem ima.

28 éve és 7 hónapja tanít a Béke Királynője szívvel imádkozni-

Sok kőszívű és sérült szívű ember fedezte fel az imát Medjugorje –ban.

Megismerték az ima szépségét, amely ajándék, ami mindig meghallgattatik, mert ez Isten akaratával összhangban van.

Ezért fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy folyamatosan tanulni kell imádkozni.

Az ima nem a mi monológunk, vagy szóáradatunk, vagy kérések, mint valami tartalom.

Jézus az ilyen imát a pogányok imájához hasonlítja ( Mt. 6.7.).

Az ima annyi, mint Istennel együtt lenni. Ez azt jelenti, hogy az Ő közelében lenni.

Ez nem mindig könnyű, se nem egyszerű. A tanítványok ezért kérték Tanítójukat:

„ Uram! Taníts meg minket imádkozni.” (Lk. 11. 1.)

Minden nap el kell határoznom és egy bizonyos időt kell biztosítani az imára a családban,

a személyes imára a szívem csendjében, a kis szobámban, kápolnában, templomban...

Csak az imádkozó ember ismeri az Istent. Csak az imádkozó ember ismeri az embereket.

Az ima nélküli ember konfliktusokat okoz a mindennapi életben és a munkában.

A híres teológus és bíboros W. Kasper azt mondta:

„Az ima valóban a hit cselekedete, amelyet megvallunk, amikor imádkozunk.

Az ima mellett olyan ember dönt, aki hisz”.

Ezért teljesen megértjük a Szűz Anyát, aki meghív minket, hogy legyünk hitünk tanúi,

mert ez spontán megvalósul abban az emberben, aki imádkozik.

A család, amely megújítja az imáját, és állhatatosan kitart benne, egyidejűleg növekszik a hitben, amelyről bizonyságot tesz, és a szeretetben, amelyet él.
A szívvel imádkozó ember boldog ember. Áldott és mindig van mit adnia.

Boldoggá tesz másokat, és mindenki szereti őt, és mindenkinek szüksége van rá.

Ezért térjünk vissza az imához nagy hálával.

Ebben a világban se nekünk, se az Egyháznak nincs más útja.

Ebben a hónapban a következő szándékokért imádkozunk.

1. Püspökökért, papokért, szerzetesekért és szerzetesnővérekért, hogy mindenkinek az ima és a hit jelei lehessenek, akik az imából élnek
Új lelki hivatásokért, és az Egyház lelki megújulásáért.



2. Imaközösségünkért, hogy teljesíthessük fogadalmainkat, az életünkkel válaszolva a Béke Királynőjének hívására. Hogy azok, akik elpártoltak, visszatérjenek, akik elaludtak, felébredjenek, hogy továbbra is kitartsanak, akik elfogadták a meghívást. Hogy az ez évi Találkozónk termékeny legyen.

3. Akik imáinkba ajánlották magukat. Különösen a betegekért és nélkülözőkért, hogy a Béke Királynője vigasztalja, erősítse, gyógyítsa őket. Hogy az egész világ tudja, hogy a Béke Királynője köztünk van, hogy mindannyian elfogadjuk és éljük üzeneteit.


Fra. Jozo Zovko