Szent Bonaventúra Életem Krisztus

Miután lelkünket a bűnbánat fürdôjében megtisztítottuk, érzelmeinket pedig a szeretet zsarátnokával[4] lángra lobbantottuk és felhangoltuk, mindenekelôtt tiszta szemlélôdésben és áhítatos elmélkedésben gondolkozzunk azon, miképp is kellene az Isten áldott Fiát, Jézus Krisztust szívünkben lelkileg fogannunk?
Amikor lelkünk, akár a mennyei jutalom reményében, akár az örök büntetéstôl való félelmében, avagy a siralom völgyében[5] való huzamosabb tartózkodástól indíttatva és ösztökélve új sugallatokat nyer, szent érzelmektôl lángol, mennyei dolgok szemléletében foglalatoskodik, majd régebbi hibáit és korábbi vágyait megveti és lenézi, s a világosság Atyja révén, akitôl minden jó adomány és tökéletes ajándék származik,[6] lelkileg a kegyelem Lelkének erejébôl jobb életre határozza el magát, s így megtermékenyül, -- mi egyéb történik vele, mint az, hogy a Magasságbeli erejének hozzájárulásával és a mennyi nyugalom megárnyékolása[7] folytán testi vágyaink csökkennek, lelki szemeink pedig hozzáerôsödnek és segítséget nyernek a látáshoz, -- és így a mennyei Atya bizonyos maggal teherbe ejti s megtermékenyíti.[8]

Ez után a szent fogantatás után lelkünk arca elhalványodik az igazi alázatosságtól, valahányszor világi társaságban kell résztvennie. S miután a világi dolgokat teljesen megvetettük és elhagytuk, megcsömörlöttünk az ételtôl és az italtól, a különféle jótettekre irányuló elhatározásokból és jószándékból fakadó kívánságok egyike a másikat követi. Néha meg csaknem gyengélkedünk és annyira megvetjük a magunk akaratát. Szomorúan és nyugtalanul járunk-kelünk, valahányszor régi bűneinkre, az eltékozolt idôre, e világban világiasan élô emberek társaságára és a velük való társalkodásra gondolunk. Lassan nehéz és fárasztó kezd lenni, ami kívülvaló s odakünn látható. Hiszen látjuk, hogy nem tetszik Annak, akit bensônkben fogantunk és megtapasztaltunk.[9]

2. Ó, boldog fogantatás, amelyet a világ ekkora megvetésé, és a mennyei tettek és istenes elfoglaltságok iránt ily nagy vágyódás követ. S bár édeskeveset ízlelt még lelkünk, máris panasszal telve csömörlött meg testünk. Lelkünk a hegyekbe vonuló Szűz Máriával felemelkedni[10] készül, úgy ráunt ily fogantatás után a földiekre, s kívánkozik a mennyiek és örökkévalók után. Fut azoktól, akik a földieket élvezik,[11] s azok közé vágyik, akik égiek után kívánkoznak. Erzsébetet szolgálja,[12] vagyis azokat, akiket isteni bölcsesség világosít meg, s az isteni kegyelem és szeretet gyújt mindjobban lángra.

Jól jegyezzük meg tehát, igen nagy szükségünk van rá: mennél jobban elvonulunk a világtól, annál közvetlenebb barátságba és meghittebb kapcsolatba kerülünk jó emberekkel. Mennél kevésbé ízlik a rosszak társasága, annál édesebben telíti és gyullasztja érzelmeinket a jó és lelki emberek tisztességes környezete. Nagy Szent Gergely mondja ui.: ,,Aki szent férfiúhoz ragaszkodik, ôt látva, beszédmódjától, példás viselkedésétôl az igazság szeretetére serken, kerüli a bűn sötétségét, az isteni fény szerelmére gyullad''.[13] Szent Izidor pedig: ,,Csatlakozzál a jók társaságához. Könnyen megesik, hogy társaságukban erényüknek is társa leszel''.[14] Már ezekbôl is gondolhatjuk, mily tiszta, szent és ájtatos volt a szentek beszédje, istenes és üdvös a tanácsa, csodás az életszentsége, egymás iránt kölcsönös a jócselekedete, -- amíg szóval s jópéldával serkentették egymást a jobbra.

3. Te is így tégy, jó lélek, ha úgy érzed, hogy a mennyei élet új vágyát fogantad a Szentlélektôl. Kerüld a rossz társaságot, menj fel Máriával,[15] kérd a lelki emberek tanácsát, igyekezz követni a tökéletesek nyomdokait, tartsd szemed elôtt a jók szavait, tetteit és példáját.
Kerüld a romlott emberek mérges tanácsát, mert csak felforgatni igyekeznek, gáncsolni vágynak, nem szűnnek tépázni a Szentlélek támasztotta új vágyakat, s gyakran a jámborság színe alatt öntik belénk a közönyösség mérgét, mondván: igen nagy dologba kezdesz, nagyon kemény az elhatározásod, elviselhetetlen a cselekedeted, nem bírod erôvel, természet adta erényeid hiányzanak hozzá, megzavarodik a fejed, elromlik a szemed, különféle betegsége vesznek elô: tüdôbaj, agylágyulás, kövek, szélütés, vakság, érzékeid eltompulása, elméd elborulása, minden erôd összeomlása. Mindez hatalmába vesz, ha el nem állsz vállalkozásodtól, s nem ügyelsz jobban testi kényelmedre. Nem illik állásodhoz az efféle. Csökken a becsületed s a tisztelet irántad.

Látod, máris az önfegyelmezés mesterévé és a test orvosává szegôdött az, aki jómaga sem erkölcseit megôrizni, sem a saját lelki betegségeit meggyógyítani nem tudta. Hej, hej, -- mennyi, s mily nagy embereket gáncsolt már el a világiak gonosz tanácsa, s hogy kioltotta belôlük a Szentlélektôl fogant Isten Fiát.[16] Ez a nyomorúságos ital s halálos ördögi csábítás, amely oly sokakban megakadályozta ezt a lelki fogantatást, s legtöbbjükben a jófeltételekben kialakult, vagy az erôs fogadásban már tetté is vált fogamzást megölte és kioltotta.[17]

4. Viszont mások jónak és vallásosaknak látszanak, s talán valóban is azok, azonban -- ne vegyék rossz néven -- nem értik, hogy még nem rövidült meg az Úr keze, hogy meg ne tudjon szabadítani,[18] s nem látják, hogy nem kisebbedetett meg a Magasságbeli kegyessége annyira, hogy segíteni ne akarna és ne bírna. Megvan bennük a buzgólkodás Istenért, de ez nem olyan, minôt az ismeret kíván.[19] Látták mások férfias cselekedeteit, s annak idején ôk is jónak és szentnek tartották, csak nem volt bátorságuk nekikezdeni. Most a testi gyengeség iránt való megértés, vagy éppen a természet gyengeségétôl való félelem címén tartanak vissza a tökéletesség gyakorlásától.

Nem tanácsolnak olyat, ami az élet átlagos színvonalát meghaladja, lerontják az isteni sugallat szent tanácsait . Mennél nagyobb tekintélyekre hivatkoznak tanácsaikban, annál veszedelmesebbek.
5. Az ôsi ellenség leleményes ravaszságával vetik ellenünk: Ha ilyeneket cselekszel, kétségtelenül szent és jó szerzetesnek, jámbor embernek tekintenek. S minthogy nincs meg benned mindaz, amit mások vélnek rólad, a nagy, súlyos és borzalmas bűneidet ismerô legfôbb Bíró szemében felelned kell, elveszted cselekedeteid érdemét, s színleléssel, képmutatással vádol az Úr. Az efféle gyakorlatok azoknak valók, akik semmi rosszat sem cselekedtek, akik szentül és ártatlanul éltek, Istenért mindenüket elhagyták, s teljes életükben tökéletesen Istenhez csatlakoztak.[20]

6. Azonban ezeket is kerüld, kedves és ájtatos lélek! A hegyre emelkedjél Máriával.[21] Szent Pál sem élt bűnök nélkül, nem mindig szolgált Istennek, s mégis a harmadik égig ragadtatott, és Istent színrôl-színre látta és szemlélte.[22] Mária Magdolna tetôtôl-talpig gôg, nagyratörés, világi hiúságok rabja, testi vágyak prédája, s nem telik bele sok idô, az Úr Jézus lábánál ül a szent apostolok között, s figyelemmel hallgatja a tökéletesség szent tudományát, rövidesen mindenkinél elôbb méltó látni az Urat, s ô állította állhatatosan a többieknek az igazság igéit.[23]

Isten nem válogatja az emberek személyét,[24] nem tekinti a nemes származást, nem az idôtartamot, nem a sok cselekedetet, hanem az áhítatos lélek lángolóbb buzgalmát és nagyobb szeretetét. Nem azt számítja, milyen voltál eddig, hanem azt, milyen kezdesz lenni mostantól fogva.
Az ilyen tanácsokat tehát vesd el mindenestôl. A tudatlanság talán menti ôket, helyeslésre azonban nem számíthatnak.
7. Ha tehát nem üdvözülhetsz ártatlanságban, törekedj rá legalább bűnbánatban. Ha nem lehetsz Katalin vagy Cecília, ne restelj Mária Magdolna, vagy Egyiptomi Mária lenni. Ha úgy érzed, hogy szent elhatározásodban megfogant az Isten édességes Fia, kerüld a felsorolt halálos mérgeket, és siess, kívánd s áhítsd a szülôasszonyhoz hasonlóan a szülést is szerencsésen megérni.