Újabb életemben a második.
Vasárnap együtt tolongtam néhány száz cívissel a Kossuth téren.
Át akartam élni az érzést, milyen együtt gyertyát gyújtani Mindenki karácsonyfájánál.
Bár a felgyúló ünnepi fény kápráztatta szemem, azért jól éreztem magam.
Jobban szeretem, kívánom ilyenkor a csendet, a magány intimitását, amikor egy személyre figyelhetek.
Róla szól ünnepem.
Aki akkor sem hagyott magamra, amikor mások magamra hagytak.
Az Ő dicsőségére dúdolom karácsonyi énekeimet és ez volt a szándékom, amikor blogomban elkezdtem összeszedni szeretetszótáram cikkeit.
Olyan lesz, mint egy adventi naptár.
Naponta kibontok egy ablakocskát, ízlelgetem a benne lévő édességet.
Nem törekszem teljességre, ez az én szótáram.
Én magam.
________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése