2009. november 2., hétfő

Egy élet állomásai


Látogatásom célja, Apám sírjának felkeresése volt.
Ezen a gyönyörű őszi napon felidéződtek bennem gyermekkori emlékeim.
Innen száz méterre töltöttünk együtt egy forró éjszakát, megművelésre vállalt kukoricaföldünk szélén.
A nappali forróság miatt aludtunk a tábla végében, a szabadban.
Apu, a közeli telepről gomolyát hozott, szalonnát sütöttünk, nappal pedig szorgosan kapáltunk.
Mindent megtett, hogy a család ne nélkülözzön.
Vállalt kukoricát, cukorrépát, mákot, ami éppen adódott.
Rokkantnyugdíjából kevésre futotta, de megtanultunk keményen dolgozni, küzdeni.
Magunkévá tettük a családi összetartás semmivel nem pótolható értékét.
Köszönöm, hálával adózom érte, soha el nem feledem.

Nincsenek megjegyzések: