A tegnapi híradások tudósítottak:
Berlinben ünnepségen emlékeztek meg, a Fal lebontásának huszadik évfordulójáról.
Mintha tegnap lett volna, és mégis mennyit változtunk.
Barátom érdeklődött Veszprémből, mi van velem, velünk.
Így tudósítottam:
Ágnestől 1995- ben váltam el.
Nem született gyermekünk, én nagyon vágytam rá.
Akkor úgy éreztem, Ágnessel házasságunk nem vezet sehová.
Tiszadobra mentem dolgozni, a Gyermekvárosba.
Pedagógus diplomát szereztem, tanítottam, nevelőtanárként tíz fiú pótpapája voltam.
Újra nősültem, feleségem előtte települt át Kárpátaljáról egy hatéves kisfiúval, Lóránttal.
"Babázhattam" húsz éves koráig.
Mindent szerettem volna megadni a családnak, ezért dolgoztam éjt nappallá téve.
Hitelre vásároltunk a faluban egy szép portát.
Gazdálkodtam, építgettem a birodalmat.
Azt hittem, nem lehet megszakítani.
De hiába volt pénzem, szép családom, igazán boldog sosem voltam.
Aztán 2007 nyarán, egy fárasztó nap estéjén lefeküdtem és a nyíregyházi kórház intenzív osztályán térítettek magamhoz.
Később elmesélték, agyvérzésem volt, újraélesztéssel kerültem vissza.
Szép lassan felépültem, nem bénultam meg, agyam is sértetlen maradt, látásom károsodott.
Feleségem és fiam már nem tartottak igényt szolgálataimra, ezért békésen elváltunk.
Nincs harag, rendszeresen látogatom Őket, mindenki járja a saját útját.
Én a hitben találtam magamnak kapaszkodót.
Annak idején, Ágnestől is tisztességben búcsúztam, tehát amikor nem volt hol élnem , megkerestem, szeretettel fogadott Debrecenben, egykori közös otthonunkban.
Öreg napjainkra kötöttünk szóbeli szerződést, hogy segítjük egymást.
Ő a Kenézy Kórházban dolgozik orvosírnokként.
Édesanyja, Ilus Néni, 86 éves, Ő is Debrecenben él.
Rendszeresen járunk hozzá, segítjük.
Én főként az interneten foglalom el magam.
Így kerültem kapcsolatba Böjte Csabával, erdélyi ferences szerzetes pappal és alapítványával.
Debrecentől ötven kilométerre, a határ túloldalán, Gálospetriben van egy gyermekotthon, hozzájuk járok őket támogatom, segítem.
Így most van húsz gyönxörű gyermekem.
Kicsit süketen, vakon, bénán boldog vagyok, mint még sosem.
Remélem nem fárasztottalak.
Minden barátomat kincsnek tartom , nem sajnálok tőlük néhány percet, gondolatot.
Magamban tehát kicsit jobban elhúzódott a Fal lebontása, nem bánom.
Így kellett lennie.
Egy boldogabb Világot kaptam életemért.
Hálát adok érte, az én Megváltómnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése