Az erõtlenségrõl Isten ígéje különbözõ szinten beszél.
1. Az ember természetéhez tartozik egy alapvetõ gyengeség. Ez a teremtéstõl kezdve így van, és nevezhetjük egzisztenciális erõtlenségnek. Az embert szellemi kapacitása képessé teszi sok mindenre. Értelméért a teremtett világban csodálatra méltó, de a Teremtõhöz mérve nagyon is behatárolt. Nem tudunk akármennyit megtanulni, nem vagyunk képesek a világot teljes komplexitásában áttekinteni.
Önmagunk létét sem tudjuk igazán felfogni, az élet titokzatos számunkra. A tér határokat szab nekünk, lehetõségeinket korlátolja, nem tudunk mindenhol egyszerre jelen lenni. Sok mindent meg tudunk valósítani, de a lét alapvetõ feltételeit nem tudjuk irányítani. Az ember egyszerüen nem mindenható.
2. A bünbeesés óta az emberi léthez tartozik a testi gyengeség. Az élet fájdalommal kezdõdik és végelgyengüléssel végzõdik. Közben pedig fenyeget a sérülés, betegség és egyéb testi kellemetlenségek.
Az ember erõtlen önmagával és környezetével szemben is. Nem vagyunk képesek egészségesen élni, értelmesen tölteni idõnket. Szégyelljük magunkat más emberek elõtt és nehéz megértésben együtt élnünk. El vagyunk tévedve: nem tudjuk, igazán mi jó önmagunknak és hogyan viszonyuljunk környezetünkhöz. Ide tartozik az anyagi szegénység is, amit a Biblia helyenként erõtlenségként említ. Hány ember szenved a nélkülözés alatt! A szegénység okát viszont gyakran a következõ pontban találjuk:
3. Az ember bünös voltához tartozik, hogy morális téren gyenge. Még ha akarja is a jót cselekedni, akkor sem sikerül neki. Önzõen viszonyulunk társainkhoz, nem tudunk békében élni egymással. Aki teheti, kihasználja társát, akár egyénileg, akár különbözõ társadalmi rendszerek által. Az istentelen ember azt hiszi erõs, pedig a gonosz rabja.
A bün iránti gyengeségünk jele az is, hogy háziállatainkat természetellenes módon sanyargatjuk, a vadállatokat életmódunkkal kiirtjuk. Az egész természet kínlódik büneink alatt. Egyre több olyan határt lép át az emberiség, amelyen túl az egész élõvilág létét kockára teszi. Ezt saját hatalma büszke jelének nyilvánítja, pedig fokozódó kiszolgáltatottságát jelenti.
4. A Biblia beszél lelki erõtlenségrõl is, ami kishitüséget jelent. Ez a bünös voltunk alapja; nem hiszünk Istenben, elvesztettük vele a kapcsolatot és nem keressük õt teljes szívbõl. A bün szakadékot hasított Isten és az ember közé, ezért az igazi erõforrástól távol élünk. Elszakadtunk az igazi szeretettõl, így nem vagyunk képesek szeretni. Messze van tõlünk az öröm eredete, ezért nincs erõnk örülni. Nem sikerül békét teremtenünk, mert a béke birodalmán kívül élünk.
Azért vagyunk erõtlenek, mert a bün vigasztalan pusztaságában élünk. A bün ellentéte viszont a hit. Hit által tudunk arra a forrásra rátalálni és abból erõt meríteni, amit Isten ajánl föl nekünk Jézus sze-mélyében. Õbenne lakik a teljes erõ. Ha ezt hitben elfogadjuk, erõsek vagyunk õáltala – ha nem hiszünk Jézusban, büneink nyomorultságában, önmagunkra hagyatva gyengék maradunk.
Az erõtlenség négy különbözõ jelentése között fontos különbséget tenni. Ami egzisztenciánkkal és testi mivoltunkkal függ össze, arra Isten másképp néz, mint a morális és lelki gyengeségünkre. Egyik esetben gyöngéden, sajnálattal néz ránk – a másikkal szemben szigorú és haragos.
De minden erõtlenségünkben mellénk áll és segíteni szeretne rajtunk. Ezért nem keményen lép fel dicsõsége felmutatásával. Nem haragját érzékelteti velünk, hanem szelíden jön hozzánk. Jézus teljesen részt vállal erõtlenségünkben, anélkül, hogy bünös lenne. Mindenféle gyengeségünkben vígasztalni akar, reményt ad, sõt erejével ajándékoz meg erõtlenségünk közepette. Az erõtlenséget erõre fordítja. Ez az Isten szeretetérõl szóló örömhír. Kegyelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése