László Atya adventi beszédének középpontjában ez a gondolat állt.
A pápa így elmélkedett:
Egyesítsd az egyházat és az emberiséget - fohászkodott Jézushoz homíliájában XVI. Benedek pápa Úrnapján a Lateráni Szent János bazilikánál
Az ünnepi szentmisén mondott homíliájában XVI. Benedek pápa a kenyér eucharisztikus jelentéséről elmélkedett. Isten történelme az emberekkel azokban a szavakban foglalható össze, amelyeket Jézus az Utolsó Vacsorán mondott: „Vegyétek, ez az én testem” – „Ez az én vérem az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok.” Ezek a szavak magukba foglalják és megmagyarázzák a multat és ugyanakkor előre vetítik a jövőt is, azt hogy Isten Országa eljön a világba. Amit Jézus mond, azok nem csupán szavak, hanem történés, esemény is, mely központi helyet foglal el a világ történelmében és a mi személyes életünkben is.
A Pápa a továbbiakban e „kimeríthetetlen tartalmúnak” nevezett szavaknak csak egy szempontjáról elmélkedett, arról, hogy Jézus a kenyeret és a bort választotta, melyek jelenlétét jelzik. E két színben Jézus teljesen odaajándékozza önmagát. A jelek azonban – mindegyik a maga sajátos módján – Jézus misztériumának különleges szempontját alkotják, amelyeken keresztül mi egy kicsit jobban megközelíthetjük az Ő misztériumát. Az Úrnapi körmenet során a szentostyát szemléljük, a kenyér legegyszerűbb, lisztből és vízből készült formáját. A kenyér a szegények eledele, és valóban Jézus elsősorban hozzájuk akar közel lenni. A szentmisében az egyház a kenyeret, mint a „föld termését és az emberi munka gyümölcsét” ajánlja fel Istennek. Ám a kenyér nem csak a mi munkánk gyümölcse, hiszen ha a föld terem, az nem a mi érdemünk, hanem Istené, aki termékennyé tette a földet. Az egyháznak ezt az imáját ezért kibővíthetnénk azzal, hogy a kenyér a föld és az ég közös termése, amely feltételezi azt, hogy a föld erői és a felülről érkező ajándékok – a nap és az eső - egymás felé tartanak. Így tehát, ha közelebbről nézzük ezt a kis fehér ostyát, a szegények eledelét, a teremtés szintézisét látjuk meg benne. Az erők szinergiája, amely földkerekségünkön lehetővé teszi az élet és az emberi lét misztériumát, teljes csodálatos nagyságában szemünk előtt áll. Kezdjük megérteni, hogy az Úr miért rejtőzött el a kenyér színében. De még nem magyaráztuk meg teljességében a kenyér színének üzenetét. Az Úr Jézus virágvasárnap adja meg erre a választ, ezzel a mondatával: „Bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz.” A megőrölt búzaszemekből készült kenyér magában rejti a kínszenvedés titkát is. A megőrölt búzaszem feltételezi a búzaszem halálát és feltámadását. Amikor a búzaszemet megőrlik és megsütik akkor is magában hordozza ugyannak a kínszenvedésnek a misztériumát, mert csak a halálon és feltámadáson keresztül terem gyümölcs és új élet. A Krisztus előtti századokban a mediterrán kultúrák mélyen átérezték ezt a misztériumot és a természet halálát és újjáéledését szemlélve teremtették meg istenségeik mítoszát. Ami azonban a mítoszokban várakozás volt, az Krisztusban ténylegesen megtörtént, hiszen Ő szabadon vállalt halálával és szenvedésével kenyérré vált mindannyiunk számára és elkísér bennünket szenvedéseinken keresztül is egészen a halálig. Az út, amelyet velünk együtt tesz meg és amelyeken keresztül elvezet minket az életre, a reménység útja. Amikor imádattal nézünk a szentostyára a teremtés jele szól hozzánk és találkozunk ajándéka nagyságával. Jézus ezen keresztül vonz minket misztériumához és át akar bennünket változtatni, amint átváltoztatta az ostyát is. Hasonlóképpen szól hozzánk a bor színe is. A kenyér a hétköznapra, az egyszerűségre és zarándokutunkra emlékeztet, a bor a teremtés finomságát idézi, azt az örömünnepet, amelyet Isten az idők végezetével akar felajánlani, de amelyet már most elővételez a bor színében. Úrnapján tekintsünk mindenek előtt a kenyérre, az ostyára, amellyel az Úr táplál minket. Amikor a körmenetben a kenyér színe mögött haladunk, akkor Jézust követjük és Őt kérjük: vezess minket történelmünk útjain, mutasd meg az egyházat és pásztorait, nézd az emberiséget, mely szenved és bizonytalankodik, nézd a kínzó testi és lelki éhséget. Adj kenyeret az emberek testének és lelkének, adj nekik munkát és világosságot, add nekik önmagadat. Tisztíts meg és szentelj meg mindenkit…. Egyesítsd az egyházat és a szétszaggatott emberiséget. Ajándékozz meg minket üdvösségeddel. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése