2009. november 27., péntek

Felemelt kezekkel


Ezzel a címmel írtam verset 2005- ben.
A tegnapi, pécsi vérengzés miatt reggel elővettem.
Pogány , depressziós korszakomban íródott, nem tartom alkalmasnak, hogy itt közzétegyem.
De gondolkodásra ösztönzött.
Gyakorló apaként, ha fiam viselkedése érthetetlen volt, gyakran feltettem a kérdést:
Mit rontottam el?
A pécsi diák szüleinek, hozzátartozóinak, de bátran mondhatom, az egész társadalomnak meg kellene kérdeznie önmagától.
Nem a bajban kellene égnek emelnünk kezünket, hanem tekintetünket kellene időnként az Égre emelnünk.
Ha nem dobjuk el Istenünket, hallgatunk a tanításaira, gyermekünket is erre neveljük, talán nem bövetkezik be hasonló tragédia.

Nincsenek megjegyzések: