Szó szerint:
Színezd át!
A Cursillo mozgalomban így köszöntik egymást.
Életszemléletemmé, jelmondatommá vált.
Nem pótszerekben, tudatmódosítókban keresem a boldogságot, hanem magam próbálom szebbé tenni a világot.
________________________________________

De Colores

De Colores!

Szó szerint:
Színezd át!
A Cursillo mozgalomban így köszöntik egymást.
Életszemléletemmé, jelmondatommá vált.
Nem pótszerekben, tudatmódosítókban keresem a boldogságot, hanem magam próbálom szebbé tenni a világot.
________________________________________

Carpe Diem

Az én olvasatomban:
Ragadd meg a pillanatot!
Egy életszemlélet, mely arra törekszik, hogy minden pillanatában tudjon örülni az ember.
Nem csodavárás, inkább készenlét a csoda átélésére.
Önmagunkban a belső fény meggyújtása.
Boldoggá így lehetünk, másokat boldoggá így tehetünk.
________________________________________

Debreceni adventjeim

Újabb életemben a második.
Vasárnap együtt tolongtam néhány száz cívissel a Kossuth téren.
Át akartam élni az érzést, milyen együtt gyertyát gyújtani Mindenki karácsonyfájánál.
Bár a felgyúló ünnepi fény kápráztatta szemem, azért jól éreztem magam.
Jobban szeretem, kívánom ilyenkor a csendet, a magány intimitását, amikor egy személyre figyelhetek.
Róla szól ünnepem.
Aki akkor sem hagyott magamra, amikor mások magamra hagytak.
Az Ő dicsőségére dúdolom karácsonyi énekeimet és ez volt a szándékom, amikor blogomban elkezdtem összeszedni szeretetszótáram cikkeit.
Olyan lesz, mint egy adventi naptár.
Naponta kibontok egy ablakocskát, ízlelgetem a benne lévő édességet.
Nem törekszem teljességre, ez az én szótáram.
Én magam.
________________________________________

Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj elõttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt szõ a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mitfélne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bûnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

Õ lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jõ fel
Idvezítõnkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsirni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!
Szabolcska Mihály

Szent Andrásról

Az első adventi gyertya meggyújtását követően Rá gondolok.
Oly keveset tudok róla, pedig mindig kedves volt számomra.
Ma, a következőket ismertem meg:
András apostol egyike volt a tizenkét tanítványnak, akik szem- és fültanúi lettek Jézus Krisztus földi művének. A Galileából (nem-zsidók-tartománya) származó András testvére volt Simon Péter, akit Jézus az egyház alapjává tett meg. András Isten-keresésére jellemző, hogy a Jézus szolgálatát előkészítő utolsó zsidó próféta, Keresztelő János tanítványává szegődött, majd miután szolgálata csúcsán Keresztelő János rámutatott az "Isten Bárányára" (Jézusra), András azonnal Jézus követője lett. Testvérét, Pétert is András vitte Jézushoz, s míg András a maga elhatározásából akart Jézus tanítványa lenni, addig Pétert Jézus szólította fel erre a szolgálatra. Így a két testvér otthagyta a halászéletet és háromévnyi tanítványságot vállaltak, utána pedig életük végéig tanúságot tettek szerte a világon, és az igazság mellett életük árán is kiálltak. Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is (Jn 1,35--42).
A Márk-evangélium szerint Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján (1,16--20; vö. Mt 4,18--22). András jelen van, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az Olajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban (Jn 13,22).
Az újszövetségi apokrif iratok, különösen az András Cselekedetei sok részletet közölnek az apostol életéből, de ezek történeti hitelessége nagyon kérdéses. Az apostolok szétválása után András Kisázsia tartományban a Fekete-tengertől délre fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. Biztosnak látszik a hagyománynak az az adata hogy 60-ban az achaiai Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát.
Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza.
Ünnepét a naptárak november 30-ra teszik. Rómában a 6. század óta ünneplik.
________________________________________
András életéről -- aki az elsők között követte Krisztus hívó szavát: ,,Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!'' -- az evangéliumokból keveset tudunk meg. Annál többet mond el az András Cselekedetei című apokrif könyv. Elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete- tenger partjáig. Feltűnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban. Végigjárja Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé állítják.
A helytartó megkérdezte tőle: ,,Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?'' András így válaszolt: ,,A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el'', és meggyőző tanúságot tett Jézus mellett.
Aegeas kifakadt: ,,Csodálkozom rajta, hogy értelmes ember létedre hogyan tudsz olyan valakit követni, akiről magad mondod, hogy keresztre feszítették.'' Erre András elmagyarázta, hogy Jézus kereszthalála misztérium, és hajlandónak mutatta magát arra, hogy e misztériumról többet is elmondjon, ha a helytartó hallani akarja. Aegeas így felelt erre: ,,Én türelemmel meghallgatlak, de ha te utána nem teszed meg engedelmesen, amit mondok neked, magad is megtapasztalhatod a kereszt misztériumát!''
András egy nagy beszédben föltárta a kereszt által történt megváltást. A helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatta. Végezetül börtönbe küldte, hogy András rájöjjön: teljesen értelmetlen dolog önként a kereszthalált vállalni és kitenni magát a legszörnyűbb kínoknak. Amikor a legválogatottabb kínzások sem törték meg, parancsot adott, hogy feszítsék keresztre.
Amikor András megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan fölkiáltott: ,,Üdvözlégy, szeretett kereszt! Te szépséget és ragyogást nyertél az Úr tagjaitól. Mert mielőtt az Úr fölszállt volna reád, a föld rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!''
Miután megfeszítették, két napig függött András a fán, s a legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek kínjai. Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr.
________________________________________
Istenünk, ki Szent Andrást apostoloddá és vértanúddá tetted itt a földön, kérünk, engedd, hogyEgyházad állandó pártfogója legyen a mennyben!
________________________________________

Ferences Meghívó

„Kezdetben adott kegyelem”
Jubileumi jótékonysági koncert a Ferences Rend alapításának 800. évfordulója alkalmából

Jegyvásárlás
Jegytérkép
2009. december 15. kedd 19:00 - 22:00
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Speyer Julianus: Officium rhyithmicum-ból 'Salve, sancte pater' - antiphona, 'Euntes', inquit, 'in eum qui nutriet vos Dominum lactate cogitatum' - responsorium prolixumHaramza László - ének, Jubileumi Scola
Népzene: Egészen szép vagy MáriaTakács Éva - ének
Viadana: O, quam pulchraKele Brigitta - ének, Dobozy Borbála - csembaló, Kallai Nóra - viola
Monteverdi: O bone JesuKele Brigitta, Bakos Kornélia - ének, Dobozy Borbála - csembaló, Kallai Nóra - viola
Viadana: Duo seraphim
Mortaro: Nos autem gloriariKele Brigitta, Bakos Kornélia, Haramza László - ének, Dobozy Borbála - csembaló, Kallai Nóra - viola, Draskóczy Eszter - barokk hegedű
Liszt: A-dúr legenda, Szent Ferenc a madaraknak prédikálDeák László - orgona
Messiaen: Dieu parmi nous - Velünk az IstenDeákné Kecskés Mónika - orgona, M. Kecskés András - pantomim
Liszt: Angelus DominiKele Brigitta, Haramza László - ének, Ferences Kórusok (karigazgató: Strausz Kálmán), Győri Egyetemi Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
Liszt: Stabat Mater SpeciosaKözreműködik: Deák László - orgona, Ferences Kórusok (karigazgató: Strausz Kálmán)
Vezényel: Strausz Kálmán
Liszt: Et ecce stellaKözreműködik: Deák László - orgona, Győri Egyetemi Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
Szent Ferenc hegedül két száraz ággalKoreográfia és pantomim: M. Kecskés András
Assisi Szent Ferenc: NaphimnuszDallam: Kodály Zoltán, Szöveg: Szedő Dénes, Hangszerelte: Draskóczi László
Közreműködik: Deák László - orgona, Ferences Kórusok (karigazgató: Strausz Kálmán), Győri Egyetemi Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
Szent Ferenc a 20. század számára Franco Zeffirelli filmje, a Napfivér, Holdnővér révén vált ismertté. Az évszázadok során szellemiségével tucatszám azonosultak kiváló zeneszerzők, muzsikusok is.
Az ünnepi koncert programjában elsőként Gregorián énekeket hallunk a szerzetesi közösség, majd szólista és kórus előadásában, valamint egy Mária-éneknek a csángó néphagyományban megőrzött változatát.

Kájoni János 17. századi erdélyi ferences korának humanista polihisztoraként értékes zeneműveket gyűjtött össze és jegyzett le. Két mű szólal meg az úgynevezett Kájoni-kódexből, mindkettő az olasz minorita rendtag, Lodovico da Viadana kompozíciója.

Liszt Ferenc a pesti ferenceseknél kérte felvételét a confraterek közé, 1858-ban föl is vették. Számos ferences témájú kompozíciót írt, többek között az A-dúr legendát, s itt még a Krisztus-oratórium három tétele, az Angelus, a Stabat Mater speciosa és az Et ecce stella csendül fel.

Olivier Messiaen, a 20. század „zeneszerző teológusa” zenés színpadi művét, wagneri léptékű operáját Szent Ferencről komponálta; Kodály Zoltán pedig a hívő közösség énekét gazdagította Ferenc Naphimnusza megzenésítésével.

A ferencesek kiemelkedő társadalmi-szociális szerepvállalása a Gyöngyösön működő Autista Segítő Központ. E hiánypótló, modellértékű intézménykomplexum nélkül több mint 100 család kerülne szinte megoldhatatlan helyzetbe. A koncert bevételét a szervezők az ellátás fejlesztésére és a rászorulók támogatására fordítják.

www.ferencesek.hu, www.autista.hu
Erre a koncertre jegyét a Művészetek Palotája saját jegypénztáraiban Accor Ticket Culture utalvány , valamint Sodexho Pass Kultúrautalvány beváltásával is megvásárolhatja.

A búzaszem halála

László Atya adventi beszédének középpontjában ez a gondolat állt.
A pápa így elmélkedett:












Egyesítsd az egyházat és az emberiséget - fohászkodott Jézushoz homíliájában XVI. Benedek pápa Úrnapján a Lateráni Szent János bazilikánál







Az ünnepi szentmisén mondott homíliájában XVI. Benedek pápa a kenyér eucharisztikus jelentéséről elmélkedett. Isten történelme az emberekkel azokban a szavakban foglalható össze, amelyeket Jézus az Utolsó Vacsorán mondott: „Vegyétek, ez az én testem” – „Ez az én vérem az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok.” Ezek a szavak magukba foglalják és megmagyarázzák a multat és ugyanakkor előre vetítik a jövőt is, azt hogy Isten Országa eljön a világba. Amit Jézus mond, azok nem csupán szavak, hanem történés, esemény is, mely központi helyet foglal el a világ történelmében és a mi személyes életünkben is.
A Pápa a továbbiakban e „kimeríthetetlen tartalmúnak” nevezett szavaknak csak egy szempontjáról elmélkedett, arról, hogy Jézus a kenyeret és a bort választotta, melyek jelenlétét jelzik. E két színben Jézus teljesen odaajándékozza önmagát. A jelek azonban – mindegyik a maga sajátos módján – Jézus misztériumának különleges szempontját alkotják, amelyeken keresztül mi egy kicsit jobban megközelíthetjük az Ő misztériumát. Az Úrnapi körmenet során a szentostyát szemléljük, a kenyér legegyszerűbb, lisztből és vízből készült formáját. A kenyér a szegények eledele, és valóban Jézus elsősorban hozzájuk akar közel lenni. A szentmisében az egyház a kenyeret, mint a „föld termését és az emberi munka gyümölcsét” ajánlja fel Istennek. Ám a kenyér nem csak a mi munkánk gyümölcse, hiszen ha a föld terem, az nem a mi érdemünk, hanem Istené, aki termékennyé tette a földet. Az egyháznak ezt az imáját ezért kibővíthetnénk azzal, hogy a kenyér a föld és az ég közös termése, amely feltételezi azt, hogy a föld erői és a felülről érkező ajándékok – a nap és az eső - egymás felé tartanak. Így tehát, ha közelebbről nézzük ezt a kis fehér ostyát, a szegények eledelét, a teremtés szintézisét látjuk meg benne. Az erők szinergiája, amely földkerekségünkön lehetővé teszi az élet és az emberi lét misztériumát, teljes csodálatos nagyságában szemünk előtt áll. Kezdjük megérteni, hogy az Úr miért rejtőzött el a kenyér színében. De még nem magyaráztuk meg teljességében a kenyér színének üzenetét. Az Úr Jézus virágvasárnap adja meg erre a választ, ezzel a mondatával: „Bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz.” A megőrölt búzaszemekből készült kenyér magában rejti a kínszenvedés titkát is. A megőrölt búzaszem feltételezi a búzaszem halálát és feltámadását. Amikor a búzaszemet megőrlik és megsütik akkor is magában hordozza ugyannak a kínszenvedésnek a misztériumát, mert csak a halálon és feltámadáson keresztül terem gyümölcs és új élet. A Krisztus előtti századokban a mediterrán kultúrák mélyen átérezték ezt a misztériumot és a természet halálát és újjáéledését szemlélve teremtették meg istenségeik mítoszát. Ami azonban a mítoszokban várakozás volt, az Krisztusban ténylegesen megtörtént, hiszen Ő szabadon vállalt halálával és szenvedésével kenyérré vált mindannyiunk számára és elkísér bennünket szenvedéseinken keresztül is egészen a halálig. Az út, amelyet velünk együtt tesz meg és amelyeken keresztül elvezet minket az életre, a reménység útja. Amikor imádattal nézünk a szentostyára a teremtés jele szól hozzánk és találkozunk ajándéka nagyságával. Jézus ezen keresztül vonz minket misztériumához és át akar bennünket változtatni, amint átváltoztatta az ostyát is. Hasonlóképpen szól hozzánk a bor színe is. A kenyér a hétköznapra, az egyszerűségre és zarándokutunkra emlékeztet, a bor a teremtés finomságát idézi, azt az örömünnepet, amelyet Isten az idők végezetével akar felajánlani, de amelyet már most elővételez a bor színében. Úrnapján tekintsünk mindenek előtt a kenyérre, az ostyára, amellyel az Úr táplál minket. Amikor a körmenetben a kenyér színe mögött haladunk, akkor Jézust követjük és Őt kérjük: vezess minket történelmünk útjain, mutasd meg az egyházat és pásztorait, nézd az emberiséget, mely szenved és bizonytalankodik, nézd a kínzó testi és lelki éhséget. Adj kenyeret az emberek testének és lelkének, adj nekik munkát és világosságot, add nekik önmagadat. Tisztíts meg és szentelj meg mindenkit…. Egyesítsd az egyházat és a szétszaggatott emberiséget. Ajándékozz meg minket üdvösségeddel. Ámen.

Advent 2009

Comments and Graphics - Layouts - Photobucket

Csoda

Érkezését kétezer éve, éppen karácsonykor ünnepeljük.

Család

Életemben a legfőbb szent.
A szeretet forrása, tárgya.
Vele, érte elviselhető minden fájdalom.
Elkísér a bölcsőtől a koporsóig.
És tovább.

Cél

Vele van értelme életünknek.
Ő az alfája és omegája.
A KEZDET ÉS A VÉG.
Ha Őt írom a keresőmezőbe, értelme lesz életemnek.
Nélküle hiábavalóság.
Vegetáció.
Nem vagyok zöldség, Őt keresem.
Ő keres engem.
Így kerek a világ és örökkévaló.

Barátság

Nem vagyok HIVATÁSOS SZÓTÁRÍRÓ.
Talán az Úr kívánta így.
Magam a barátságot mindennél előbbre veszem.
Nélküle egyek lennénk.
Kiszolgáltatottak, védtelenek.
Barátainkban az Úr van velünk.
Aki megóv, vigyáz ránk, figyel gyengeségeinkre, segít, figyelmeztet és mindenkor velünk van.
Hiánya olyan, mintha szerelmünk hagyott volna cserben.
Az igaz barátság végigkísér életeden.
Mert A barátság maga Jézus.
Mindennél fontosabb.

Béke

Jézus az Övét hagyta ránk.
Minden vasárnap ezt kívánjuk barátainknak Isten házában.
A kisebb testvérek, ferencesek ezt kívánják, amikor úgy köszönnek:
Pax et Bonum!
Folytonosan kötnünk kell, de ha megőrizzük, a Világot őrizzük meg.

Áldozat

Jézus Krisztus értünk, nekünk hozta.
Minden vasárnap magamhoz veszem jelképes testét, hogy ne feledjem.
Ha magam is vállalom, mindenkiért teszem.
Apróság, ami a világot képes megváltoztatni.
Hozni édes teher, mely felemel, felszabadít, boldoggá tesz.

Szeretetszótár

Ma reggel, arra gondolok, milyen jó lenne, ha az emberek ugyanazon a nyelven beszélnének egymással.
Továbbmegyek, beszélnének egymással!
Elhatároztam, a következő bejegyzésekben leírom, egy egy szó mit jelent a számomra.
Talán másokat is ösztönzök, hogy ugyanezt tegye.

Felemelt kezekkel

Ezzel a címmel írtam verset 2005- ben.
A tegnapi, pécsi vérengzés miatt reggel elővettem.
Pogány , depressziós korszakomban íródott, nem tartom alkalmasnak, hogy itt közzétegyem.
De gondolkodásra ösztönzött.
Gyakorló apaként, ha fiam viselkedése érthetetlen volt, gyakran feltettem a kérdést:
Mit rontottam el?
A pécsi diák szüleinek, hozzátartozóinak, de bátran mondhatom, az egész társadalomnak meg kellene kérdeznie önmagától.
Nem a bajban kellene égnek emelnünk kezünket, hanem tekintetünket kellene időnként az Égre emelnünk.
Ha nem dobjuk el Istenünket, hallgatunk a tanításaira, gyermekünket is erre neveljük, talán nem bövetkezik be hasonló tragédia.

Adomány

Várjuk, vagy adjuk.
Vagy megvan bennünk, vagy csodáljuk, akiknek adatott.
Akikből hiányzik, mégsem haragszunk érte.
Életünk nélkülözhetetlen kellékei.

Kolduló barátok

Ne gondolja senki, hogy a középkor után eltűntek.
Ahogyan ferencesek is élnek szép számban, a mai Magyarországon, a világon.
Ki habitust öltve magára és szép számban olyanok, akik Szent Ferenc lelkét öltik magukra.
Magam is közéjük tartozom.
Ha kell, koldulok, hogy segíthessek.
Nem szégyellem.
A minap sétáltam sorra a lépcsőházunkhoz közeli kiskereskedőket.
Nem néztek rám, mint egy csodabogárra.
Támogattak.
Egyenlőre szóval, de az is megerősít.
A hipermarketek vezetői, döntéshozói szóba sem állnának velem.
Már van keserű tapasztalatom.
Mellé szép számban segítőkész barátom.
Amióta nincs szükségem pénzre, egészen másként szemlélem a világot.
Boldogan, felszabadultan.

Szabad jelzésen

Tegnap felkutattam Debrecenben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezetét.
Egy erő hajtott, hogy ezt tegyem.
Ismeretlen területen kutatva, segítséget akartam kérni a járókelőktől.
A sietős hölgy, akit megpróbáltam megszólítani, szinte futva került ki.
A gyalogátkelő szabad jelzésére léptem az úttestre.
Igyekeztem, de pirosra váltott a lámpa.
Csikorogva állt meg mellettem egy autó.
Vezetője szitkozódva küldött melegebb éghajlatra.
Én csak segíteni szeretnék!
Mondhattam volna.
Ide jutottam, majdnem átmentek rajtam.
Mi van azokkal, akik segítséget szeretnének kérni?
Az interneten folytattam a keresést.
A Máltai Játszótér Debreceni szervezetéhez jutottam.
Azonnal levelet írtam, felajánlottam önkéntes segítő munkámat.
Várom jelentkezésüket, találkozónkat.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálatról

Kapcsolatokat kerestem segítői tevékenységemhez.
Így jutottam el a szervezethez.
Keveset tudok róla, utánanéztem:
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat magyar katolikus jótékonysági hálózat, kiemelkedően közhasznú szervezet, amelynek küldetése "a hit védelme és a szegények szolgálata" (latin jelmondatuk szerint "tuitio fidei et obsequium pauperum").
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a Szuverén Máltai Lovagrend nemzetközi családjának tagja, lovagrendi felügyeletét a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének ispotályosa látja el.
A szervezet itthon és a térség nagy politikai viharai közepette külföldön is segítette a rászorulókat az 1980-as évek vége óta.
Jelképe a nyolcágú máltai kereszt. Területi szervezetei 2-3 megyényi régiót fognak át. Munkáját a régió kormányzataival és társadalmi szervezeteivel partnerségben végzi.
Tevékenysége:
Természetbeni és pénzbeni adományokat gyűjt, hogy azokat közcélokra fordítsa: közvetlenül segélyezik a rászorulókat, illetve segítik az őket ellátó intézményeket, egészségügyi, szociális, gyermekjóléti intézményeket és szolgáltatásokat alapítanak és működtetnek, lelki, szellemi programokat szerveznek a testi és mentális egészség, a szociális biztonságra törekvés, a társadalom különböző rétegeinek együttműködése elősegítésére. Intézményei a családokat, gyermekeket, időseket, hajléktalanokat látják el és segítik tanácsadással is.
Mentőszolgálat [szerkesztés]
A szervezet mentőszolgálatot is fenntart. Ez eredetileg 1991 márciusában a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége és az Országos Mentőszolgálat együttműködésével alakult egy autóval, a következő évben a Csilla von Boeselager által adományozott három rohamkocsival a Szeretetszolgálat is megkezdte a mentést, majd 1993 októberében a két szolgálat egyesült és létrejött a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentőszolgálata, mint nonprofit egészségügyi szervezet. Az Országos Mentőszolgálat riasztási rendjébe kapcsolódva működik. Rohamkocsi szolgálata a kezdetektől van, betegszállítást 1996-tól vállal. 2001 szeptemberétől orvos nélküli eset kocsit is fenntart.
Segítői, szervezete [szerkesztés]
Alkalmazottja viszonylag kevés, tagjai, segítői többnyire önkéntesek. A szervezethez tartozó Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alapítvány a Váci Máltai Szeretetkórház fenntartója. Önálló, a máltaiakhoz kötődő jogi személy a Máltai Gondoskodás Kht. (Miskolcon Ápolási Otthont és Idősek Otthonát tart fenn), a Máltai Gondviselés Háza Kht. (Pátyon Idősek Otthonát, Családközösséget, Gyermekjóléti Szolgálatot, Nevelőszülő Hálózatot, Héregen pedig Ápolási Intézetet tart fenn). A Szeretetszolgálatnak intézményei vannak még többek köztBakonyszentlászlón, Budapesten, Esztergomban, Fertődön, Siófokon, Mátrafüreden, Mezőkövesden és számos egyéb helyen.
A fővárosi Budapesti Központon kívül nyolc vidéki nagyvárosban jöttek létre területi központjai (amelyek 138 városi és községi csoportot fognak össze). Ezek: Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely, Vác. A szervezetet az Országos Központ irányítja. „A Magyar Máltai Szeretetszolgálat közel nyolcezer önkéntese a testvéri szeretetben gyökerező szolidaritást képviseli. A hitet az életért való cselekvés mozgatójának tartja,” – írja honlapján a szolgálat.
Története [szerkesztés]
1989. február 4-én alakult Magyarországon, de kezdetei 1987 őszére tehetők, amikor a Németországban élő Csilla Frfr. von Boeselager bárónő meglátogatta Kozma Imrét, a Zugligeti Szent Család Plébánia plébánosát és beszélgetésükből karitatív együttműködés kezdődött. Az 1980-as évek vége már kedvezett Magyarországon is annak, hogy jótékonysági szervezetek alakulhassanak nyíltan. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatot 1988 decemberében először Németországban alapította meg Csilla Frfr. von Boeselager, Ungarischer Malteser Caritas-Dienst néven, majd Magyarországon is megalakulhatott.
1989 augusztusa és novembere között a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 50 000 keletnémet menekült ellátásáról gondoskodott a német Malteser Hilfsdienst (Máltai Segélyszolgálat) anyagi és szakmai támogatásával.
1989. december 22-én Romániában antikommunista felkelés tört ki és ekkor már nem volt elegendő az elmúlt évek gyakorlata, amikor hátizsákos fiatalok szállították át Magyarországról az adományokat és a Bibliákat: a szeretetszolgálat szervezésében teherautókkal, szervezetten indultak útjukra a segélyszállítmányok.
1991-ben a szomszédos Jugoszláviában kezdődött politikai bomlás és sok évig tartó háború. Közel hatvanezren menekültek Magyarországra. Közülük sokakat a Szeretetszolgálat munkatársai menekítettek el az életveszély elől a határokon túlról mentővel, személyautóval és autóbusszal. Mintegy két és félezer időst, csecsemőt, beteget és sebesültet láttak el maguk a máltaiak.
A szolgálat Magyarországon az 1990-es évek közepére építette ki országos szervezetét.
Kozma Imre atya, a Szeretetszolgálat nagy társadalmi megbecsülést kivívott vezetője sokat tett a határokon túli magyarokért is.

Reményik Sándor: A mi adventünk

A békejobb még vissza-visszarándul,
Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet,
Engedne az ököl, de megkeményszik.
Ezer anyaszív ezer sebből vérzik,
Ezer lelket mar vasfoggal a kétely:
A borzalom vajjon a csúcsra ért fel?
S reszketve éled a reménység: hátha,
Hátha van a rémségnek netovábbja.
A békejobb még vissza-visszarándul,
Még lőporfüsttől fekete a völgy
S kaszáját gúnnyal feni a halál,
De már valami köztünk s közte áll,
De hegyormokon csendes rőzseláng,
De a lélekben béketüzek égnek
S ezer haranggal harangoz az Élet!

Meghívó

Kedves Barátunk! Honfitársunk!

Szeretettel hívunk és várunk a debreceni Apolló Moziba
2009.december 3-án, csütörtökön 19 órára
ahol a Csángó Zsoltár c. film
díszbemutatója lesz.
Meghívott vendég Faragó Annamária rendező,
valamint Usztics Mátyás és a Nemzeti Kamara Színház társulata.

Anyácska

Ha Arankára gondolok, nekem a Napfivér Holdnővér című film alakjai, Ferenc és Klára jut eszembe.
A rátapadt Anyácska becenév is helyénvaló, hiszen a volt nekem egész életemben.
Szülőanyácskánk hamar felköltözött az égiekhez, ketten maradtunk egymásnak.
A kapcsot még egy rossz házasság sem tudta összeörni.
A TITOK, hogy mi ez az erő, mely összeköt, hétköznapi: A Szeretet, közös gondolkodás.
Születésnapja előtt ezzel, a számomra kedves képpel köszöntöm.
Tudom, a lovak szerelmese.
Az életé, a gyermekeké.

Ünnepi nagytakarítás

A minap levelet kaptam barátomtól, melyben aggodalmait írja le.
Azonnal megkerestem Csaba Testvért.
Az alábbi levéllel erősített:
Kedves József!



Köszönöm az őszinte leveledet... Én most voltam Gálospetriben...
szerintem komolyabb bajok nincsenek Edit és Kató között... Mindenkinek
vannak rosszabb napjai, de szerintem a gyerekek mosolyognak, a
tanulással komolyabb bajok nincsenek, a ház rendben van...

Légy türelmes velük, most tanulják a házat vezetni... ha szereted őket
akkor könnyebben fognak menni a dolgok, hamarább bele jönnek a
munkába.


Magyarországon be sem engednek egy állami otthonba, nálunk bárki
bármelyik gyerekkel beszélhet...

Titok tartás... A gyerekek életének intim dolgait valóban nem szabad
elmondani, és ez a személyiségi jogokról szól...


Az illető, aki azt a mocskolódó levelet írta szégyellje magát és
süljön le a képéről a bőr csak ennyit tudok mondani.. az az ilető nem
szeret minket az biztos...


Én köszönöm a jóságodat és hálás szívvel veszem, ha a gyerekeinkért
valamit tesztek, de legyetek türelmesek. A gálospetri ház kisgyerek,
és nem lehet egyszerre nekik mindent begyúrni a szájukba. Szépen
megtanulják majd lenyelni a Jószádékkal nekik felkínált
adományokat.....egyelőre, még mint a kisbabák ezt azt kiejtenek a
kezükből....


Én szeretem őket és bízok bennük, persze ennek ellenére a kedves
türelmes jószűndékú intelmeket örömmel fogadjuk.

szeretettel, csaba t.

Alexandriai Szent Katalinról

Katalin, a szép királylány az egyiptomi Alexandriában élt, és műveltségével kitűnt kortársai közül. Amikor Maxentius császár (305-- 312) Alexandriába látogatott, halálos ítélettel fenyegették meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Katalin a császár elé lépett, és a keresztet vetve értésére adta, hogy keresztény. Bátran vallomást tett arról, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát.
A császárnak tetszett Katalin okos beszéde, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét. A tudományukra hiú bölcselők azonban egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget, és ha hisznek, elnyerik az örök életet.
A császár ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust, s ezzel burkoltan a házasságot, azzal az ígérettel, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ezt. Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta. Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl: amikor a kíváncsi császárné eljött, hogy esetleges ellenfelét megnézze, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett.
Ekkor a császár halállal kezdte fenyegetni Katalint. Készíttetett egy késekkel fölszerelt kerekekből álló kínzószerkezetet, ami félelmetes zajt keltett. Katalin azonban nem rémült meg. Amikor meg akarták ölni, angyalok mentették meg, és a széttört kerekek darabjai sok katona halálát okozták. A látványtól megrémült tömeg tiszteletet adott ,,a keresztények hatalmas Istenének'', s a császárné kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a testőrtiszttel és a kétszáz katonával együtt lefejeztette, s kiadta a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le.
A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek róla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.
Ami ezután történt, az a legenda szerint nyilvánvalóvá tette, hogy Katalin kiragadtatott e földi világból: amikor feje lehullott, testéből nem vér, hanem tej folyt. Majd angyalok jöttek, fölemelték a testét és elvitték, hogy a Sinai-hegyen temessék el.
A 6--7. században görögül írt Katalin-passiót valószínűleg a képtisztelet vitái és a képrombolás elől nyugatra menekülő szerzetesek vitték magukkal Rómába, ahol a 14. században kiegészítették gyermekkorának történetével. Eszerint Katalin a ciprusi király leánya, akit szülei csodás ajándékként kaptak Istentől. Miután fölserdült és megkeresztelkedett, másnap megjelent neki látomásban a Szűzanya ölében a kicsi Jézussal, aki eljegyezte Katalint magának.
A középkorban széles körben és nagyon bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért. Mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Ebből következően a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték. Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a késő középkorban gyakran a kórházak patrónájaként is megjelenik; s mert a börtönben oly sokáig kínozták, és volt ereje elviselni, a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek, mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták. A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak. A tizennégy segítő szent közé sorolták.

Egy kis szívesség

Most találtam.
Ajánlom figyelmetekbe!
Annyi rászoruló várja a segítséget!

Köszönettel

Nagy öröm számomra, hogy önkénteseink honlapja szinte kész.
Ezúton mondok köszönetet Flammerné Molnár Edit barátomnak, Juhász Péter barátomnak a segítségért.
Tudjátok: Jót tenni Jó!

Alázat

A mai, hajnali gondolatok erről szóltak.
Az egész nap és a közelgő ünnepek vezérgondolatának ezt választom.
Szabó Ferenc gondolatait hívom segítségül:
"Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok". Ez az ige Máté evangéliumában található. Olvassuk el a szövegkörnyezetet is, mert igen fontos tanításokat adott Jézus ezzel a felhívással kapcsolatban. Máté 11.28-30-ban ezt olvashatjuk: "Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű."
Szelídség és alázat - manapság nem kelendő tulajdonságok. Kíméletlenséggel, törtetéssel jobban lehet érvényesülni. Igen, a világban lehet, de Isten életrendjében ezek a legfontosabb tulajdonságok, ezért is mondja Jézus, hogy elsősorban ezeket kell megtanulnunk.
Jó hír, hogy ha mi nem is rendelkezünk szelídséggel és alázatos szívvel, ezt meg lehet tanulni, ebben fejlődni lehet. Hiszen ha őszintén magunkba nézünk, beismerhetjük, hogy a Jézusi mintától még bizony messze járunk. Hányszor van olyan az életünk során, amikor kijövünk a sodrunkból, amikor neheztelünk a másik emberre, megsértődünk esetleg, vagy akár az irigység, vagy az idegesség jelenik meg az életünkben - ezek mind-mind a harag megnyilvánulásai. Nem csak az a harag, ha az öklünket rázzuk és kiabálunk, sok más megnyilvánulása is lehet. Ha kivetkőzünk magunkból, ezt már a betegség előrehaladott stádiuma, korábbi megjelenési formái is vannak.
Pál apostol tesz egy nagyon fontos kijelentést Eféz. 2.3-ban, amely így szól: "természet szerint a harag fiai vagyunk, mint mindenki." A bűneset óta az önzés, a harag lényünk legmélyebb rétegeiben fészkel. Öröklünk egy természetet, egy beállítódást az őseinktől, aminek az egyik fő jellemzője a harag. Mindannyian erősen hajlamosak vagyunk erre, azután a hajlamot tovább súlyosbítjuk a tetteinkkel, döntéseinkkel: másodjára, harmadjára könnyebben megy a haragvás, azután századjára már nem is tudunk nem haragudni. Reflex lesz az indulat.
Jézus erre hív bennünket: "tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek."
Mi a szelídség?
Tegyük fel tehát a kérdést: mi az alázat, mi a szelídség?
A szelídség nem olyan elvtelen szelídséget jelent, ami mindent lenyel, szó nélkül, legfeljebb később érzi rosszul magát miatta az ember. Láthatunk ilyen példát is: van aki nyel, nyel, nem szól semmit, de belül fortyog, azután ha hazameny, kitölti a dühét a családon, vagy ha nincs más, a kutyáján, az meg szegény nem érti, hogy mi a baj. A düh nem egy logikus dolog. Először is: semmit nem lehet elérni vele, mert azonnal válaszreakciót kelt: ha dühösen reagálok, a másik is dühös lesz, mindenki azonnal védekező állásba áll, és máris messzebb vagyunk a probléma megoldásától. Másodszor: senkinek nem használ. Sem a másik embernek, sem magamnak: ha jól felidegesítem magam, fájni fog a fejem, a gyomrom� Az a magyar kifejezés, hogy "valaki mérges", nagyon jól kifejezi a lényeget: testet-lelket megmérgező dolog a düh. Sajnos az elméleti belátása az idegesség hiábavaló voltának nem elég, magam is, aki erről beszélek, sem vagyok mindig a nyugalom megtestesülése. A megoldást a szelídség megtanulása jelentheti.
Valahányszor az ember ideges, mérges, mindig tetten érhető az a pillanat, amikor az ember beleegyezik, dönt amellett, hogy ideges és feszült legyen, tehát elméletileg akár nyugodt is maradhatna.
Karinthy Frigyesnek van egy rendkívül szellemes kis írása, amiben az idegességgel kapcsolatos megfigyeléseit egy félmondatban így összegezte: "feljebbvalóval szemben senki se ideges." Úgy látta, hogy mondjuk a főnővér csak a nővérrel szemben ideges, az orvossal szemben nem ideges. A hadnagy csak a zászlóssal szemben ideges, a főhadnaggyal szemben nem ideges. Az osztályvezető a beosztottjával szemben ideges, a vezérigazgatóval szemben nem ideges. Úgyhogy ő a maga részéről azt ajánlotta, hogy ha valaki ideges, keressen egy olyan embert, akivel szemben függő viszonyban áll, aki őnála is idegesebb, és ennek a személynek a jelenléte jótékony hatással lesz rá, okvetlenül le fog csillapodni.
Tagadhatatlanul szellemes megállapítás és van is benne valami, de azért az ember lehet ideges a főnökével szemben, legfeljebb nem mutatja és máson tölti ki a haragját - olyanokon, akikkel szemben ezt megengedheti magának - vagy legalábbis azt hiszi, hogy megengedheti magának.
A "szelídség" szó elég jól érthető mindannyiunk számára, mégis szeretném, ha fellapoznánk egy Biblia-helyet, ahol Pál apostol a szelídségről beszél, ahol a gyakorlati oldalról láthatjuk, hogy mit is jelent a szelídség.
Eféz. 4.1-3: "Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében."
Első dolog, amit észrevehetünk, hogy Pál is egymás mellé rendeli az alázatot és a szelídséget, itt is láthatjuk, hogy ezek összetartozó fogalmak. Azután ezt írja: legyünk egymás iránt hosszútűrőek, egymás gyengeségeit hordozzuk el szeretetben, tartsuk meg a békességet. A szelídség tehát a hosszútűrést, szeretetet, békességet jelenti. A haragban egyik sincs meg: a harag türelmetlen, szeretetlen, harcoskodó.
Hogy miért is nagyon fontos megszabadulnunk a haragtól és megtanulnunk a szelídséget, megmutatják azok az ígéretek, amelyek hozzá kapcsolódnak.
Két igét idéznék, előbb az Ószövetségből, azután az Újszövetségből, amelyek ugyanazt tanítják erről:
Zsolt. 37.11: A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. Mát. 5.5: Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
Kedves Hallgatók, az üdvösségnek feltétele a szelídség megtanulása. Feltétel, de ugyanakkor ígéret is: ahogyan már szó volt róla, ez megtanulható, másrészt pedig annak az ígérete is, hogy Isten újjáteremtett világában már nem lesz harag, nem lesz düh.
Mi az alázat?
Térjünk most át arra, mit jelent az alázat. Ismét olyan fogalmom, amit körültekintően kell megvizsgálnunk, mert nem szabad összetéveszteni ezt sem a megalázkodással, sem az alázatoskodással. A megalázkodás negatív jelentéstartalmú, a meghunyászkodással rokon szó - meghunyászkodás az erősebb, a tekintélyesebb előtt. Az alázatoskodásban pedig valamilyen mesterkéltséget érhetünk tetten, valamilyen természetellenes, hátsó szándékú tettetést. Teljesen nyilvánvaló, hogy Jézus esetében egyikről sincs szó, és egészen másra buzdítja a követőit. Tegyük fel tehát a kérdést: a Biblia szerint mi az alázat?
Az alázat a Szentírása tanítása szerint nem csupán a teremtményektől megkívánt tulajdonság. Gondolhatnánk azt, hogy az ember legyen alázatos; Jézus ember is volt, ezért volt rá is jellemző az alázat. Ezzel szemben egy nagyon érdekes dolgot mond ki a 113. zsoltár: "Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken. Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik? A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; Aki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból, hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé; A ki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!" (Zsolt. 113.4-9)
Az alázat tehát ez alapján az ige alapján egyrészt mások szolgálata, a mások javának a szem előtt tartása, emellett egyfajta helyes látásmódot is jelent. Isten mindig mások javára él, szolgál másokat. Ez talán furcsának tűnhet egyesek számára, hiszen Istent éppen a hatalommal szokás azonosítani, de a Szentírás egyértelműen beszél arról, hogy mindent Isten tart fenn, tehát mindenkinek szolgál. Apostolok Cselekedetei 17:25-ben ezt olvashatjuk: "ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent". Jézus is tanított erről a Hegyibeszédben: "� legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Mát. 5.45)
Ahogyan említettem az előbb, az alázat jelent egyfajta helyes látásmódot is.
Isten részéről ez azt jelenti, hogy ő pontosan tudatában van annak, hogy Őtőle függ mindenki és minden, ennek megfelelően cselekszik., ebből következően szolgálatára van mindenkinek. Weöres Sándornak van egy verse, amiben a következőt olvashatjuk:
"Egykor én is úr akartam lenni,
ó, bárcsak jó szolga lehetnék.
De jaj, szolga csak egy van, az Isten,
És uraktól nyüzsög a végtelenség"
Az ember részéről a helyes látás az, hogy tudatában van annak, hogy minden, amije van, vagy amivé vált (jó értelemben), az Istentől kapott ajándék. Annak a gondolatnak az elfogadásáról van szó, amit Pál apostol így fogalmazott meg egyfelől: "Mid van ember, amit ne kaptál volna?" (1 Kor. 4:7), más helyen pedig ezt mondja: "Nem lakik énbennem, azaz a testemben jó". A megromlott természet hasznavehetetlen. Tehát ha bármink van, ha ma jobb emberek vagyunk, mint tegnap, ezért egyedül és kizárólag Istent illeti a dicsőség.
Láttuk tehát, mit jelent az Istennek az emberekkel szembeni alázata, láttunk mit jelent az embernek az Istennel szembeni alázata. Most tegyük fel a kérdést: mit jelent az embereknek az egymással szembeni helyes alázata?
Alapvetően ugyanezt, amit eddig áttekintettünk: mások szolgálata, helyes látásmód. A másik ember ugyanolyan gyenge, esendő, tévedő ember, mint én vagyok, ugyanúgy szereti Isten őt is, mint engem. Mindenkiért ugyanúgy meghalt Jézus, egymásnak testvérei vagyunk. Ne akarjam elnyomni, kihasználni a másikat: "szeresd felebarátodat, mint önmagadat".
Az alázatossághoz is kapcsolódik ígéret, Ésa. 57.15-ben ezt olvassuk: "Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét." Melyikünk nem szeretne Istennel közösségben lenni? Ennek feltétele az alázat és a bűnbánat, erre utal a "megtört szív". Azután Zsolt. 25.8-9-ben ez áll: "Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat." Azt érthetjük meg ebből, hogy Isten dolgainak megértése nem azon múlik elsősorban, hogy mennyire vagyunk éles elméjűek, sokkal inkább függ az alázatos lelkülettől, a gyakorlati életünk milyenségétől. A "legkisebb" hívő, aki engedelmes Isten iránt, aki alázatos, megismeri Istent, de az engedetlen, legyen az akár a legnagyobb elme, semmit nem fog megérteni Isten dolgaiból.
Jézus példaadása
Ezek után nézzünk meg egy példát a szelídségre és alázatosságra Jézus életéből, hiszen Őtőle tanulhatjuk meg, mit jelent a szelídség és az alázat a gyakorlatban. Ján. 18.19-21-ben ezt olvashatjuk: "A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől. Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, a miket nékik szólottam. Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem." Nézzük meg, mint NEM tett Jézus: nem gurult dühbe, nem szidta le a szolgát - de nem is hagyta a jogtalanságot szó nélkül. Azonban nem önmaga miatt emelt szót, hanem ahogy a zsoltárigében olvastuk: útbaigazította a vétkezőt. Jézus ezt a szolgát gondolkodásra belátásra akarta késztetni. Aki helyesen látja a dolgokat, mint ahogy Jézus is helyesen látta, a másik megváltozását, megtérését kívánja, végső fokon az örök haláltól, a kárhozattól való megmenekülését kívánja. Péter apostol nagyon tömören és szépen foglalja össze Jézus magatartását, alázatát és szelídségét: "Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre" (1 Pét. 2.22-23)
Tegyük le Istennél a terheinket
Elolvasom újra az alapigénket: "Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű."
Jézus ezt kéri, menjünk mindannyian őhozzá, hiszen van-e olyan ember, aki nem megterhelt? Annyi minden terhel bennünket az életben, de a legnagyobb teher, hogy nem vagyunk szelídek és alázatos szívűek, hanem bizony természetünknél fogva mindannyian hajlunk a haragra, az önmagunk felmagasztalására és az önzésre, a büszkeségre, a nagyravágyásra. Ezek bizony nagyon fárasztó és megterhelő dolgok. Vajon jól érzi magát, aki haragszik, vagy inkább idegileg, szellemileg kimerül? Nem kimerítő mindig résen lenni és a magunk előnyét keresni? Nem kimerítő kiverekedni valamilyen előnyös helyet a többi ember között? Nyilván nem csak ezekről beszél Jézus, hanem az élet minden terhéről, minden nyomorúságáról is.
Figyeljük meg, hogy Jézus nem a meglévő terheinkre akar még tenni. Ha mi a saját terheinkkel nem bírunk, ezekre ő nem tesz még újabbakat. Ha mondjuk van a vállunkon 50 kg, és nehezen bírjuk, 60-nal sem fogunk szaladni.
Mit várnának az emberek általában Istentől? Azt szeretnék sokan, hogy vigyük el a terheinket Istenhez, ezeket vegye le rólunk, azután engedjen vissza a saját dolgainkhoz. Bárcsak adna Isten ezt-azt, pénzt, egészséget, jó állást, férjet-feleséget, azután hagyna minket úgy élni, ahogyan mi a saját fejünk után menve elgondoljuk.
Isten valóban szeretné, hogy elvigyük hozzá a terheinket, le is veszi ezt a vállunkról, megszabadít az aggodalmaskodástól, ezután terve van a mi életünkkel.
A megnyugosztás nem biztos, hogy azt jelenti, hogy akinek minden napra éppen csak kenyere van, az egyszerre dúskálni fog. De azt mindenképpen jelenti, hogy minden nap nyugalommal eheti az ember a kenyerét, mert Isten leveszi róla a holnapért való aggodalmaskodás terhét. Túlságosan nehezek számunka a saját terheink, ezek akadályozzák meg, hogy szelídek és alázatos szívűek legyünk. Tegyük fel, hogy valaki nehéz anyagi körülmények között él, és tele van aggodalmaskodással a holnap miatt. Egyszer csak jön egy újabb gond: bizony sem szelíd nem lesz, sem alázatos szívű. A teher, az aggodalmaskodás megakadályozza ebben.
Ne aggodalmaskodjunk
"Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mát. 6.25-34)
S miután ő levette rólunk az aggodalmaskodást, Jézus ezt mondja, vegyétek magatokra az én igámat az én terhemet, és ebben az igában, a Jézussal való együtt munkálkodásban tanulhatjuk meg az Isten szerinti alázatosságot és szelídséget.
Jézus igája és terhe, amelyet könnyűnek és gyönyörűségesnek nevezett, a mások szolgálata, a másokért végzett munka volt. Ha kilépünk az önmagunk körül forgásból, ha tudunk mások felé fordulni, másokra időt, energiát szentelni, akkor teljesedhet ki az életünk. Az önző ember élete nyomorúságos és nehéz, ezzel együtt örömtelen, az önzetlen emberé pedig szép és boldog. Jézus igájában ő maga is benne van. Együtt dolgozásra hív minket. Az iga pedig nem a nehézséget, a megkötözöttséget jelenti, hanem arra szolgál, hogy elossza a súlyt és megkönnyítse a munkát. Jézus pedig milyen indokból hordozta ezt az igát? Szeretetből. A szelídséget és az alázatot csak a Jézussal való közösség tudja biztosítani a mi számunkra, az adhatja meg, ha Isten jelen van az életünkben, állandó kapcsolatban állunk vele Jézus ember is volt - az ő számára is a mennyei Atyával való állandó kapcsolat biztosította ezt. Többször tanúságot tett róla, hogy az Atya mindig vele van.
Hogyan lehetünk szelídek és alázatosak?
Láttuk azt, hogy mit jelent a szelídség, mit jelent az alázat, láttuk, hogy ezt csakis az Istennel való szoros, személyes kapcsolat adhatja meg a számunkra.
Utolsó kérdésünk az, hogy hogyan lehetünk mi ilyenek, mi ennek a gyakorlati útja?
Mielőtt az erre vonatkozó igét kikeresnénk, tekintsünk át néhány alapigazságot, amit a mai délelőttön érintettünk.
- A harag, az önzés az emberi természetünk alaprétegeiben gyökerezik, ezért rendkívül szívós ellenség,
- A szelídeké lesz a földé, és az alázatosokkal lakik Isten, tehát ez üdvösség kérdése az ember számára. Ha ez nem valósul meg az életünkben, elveszünk.
- Jézus élete minta a mi számunkra, Neki ugyanolyan emberi természete volt, mint nekünk.
Hogyan győzött Jézus? Mi által tudta megőrizni mindig a szelídségét, alázatát?
Jézus "� az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért." (Zsid. 5.7)." Az istenfélelem magyarázatát pedig Péld. 8:13-ban találjuk: "Az Úrnak félelme a gonoszság gyűlölése". Általában is a bűn, a rossz gyűlölése (nem a bűnösé!), de főképpen a rossz gyűlölése a saját életünkben. Jézus tudta, hogy mennyire súlyos a bűn, és hogy a halálba visz. Tudta, hogy nincs erő a jóhoz az emberi természetbe, sőt a rosszra hajlik. Tisztában volt vele, hogy csak Isten, az Atya és a Szentlélek ereje, a velük való tökéletes közösség tarthatta meg Őt emberként a jóban, és ez tarthat meg minket is.
Jézus tudott kérni: a szükséglet teljes mélységéből, a tehetetlenség abszolút átérzéséből kérni. Kért és kapott. Zörgetett és megnyittatott.
Befejezésül azt kívánom mindannyiunknak, hogy mi is tekintsük mintának Jézus imaéletét, keressük az Istennel való közösséget, és meg fogja adni a kéréseinket. Mindennél inkább szükségünk van a szelíd és alázatos szívre, és Isten jól tudja ezt, és meg is akarja ezt adni az embernek. Kérjünk bátran, ismerjük el a tehetetlenségünket, és az Úr betölti minden szükségünket.

Reményik Sándor: A karácsonyfa énekel

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség éjjelén,
Ó csak ne legyen sorsom bús közöny,
Ó csak legyek a fény forrása én,
Apró gyermekek bálványozott fája,
Én az idegen, én a jövevény.
Égő fenyőfa, égő áldozat,
Akit az Isten ősi otthonából
Emberek örömére elhozat.
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
S imbolyogjon a szűk szobák falán.
Mindegy, hogy mi lesz velem azután,
Kolozsvár, 1921 karácsony

Kedves reagálás

Barátomtól, Kanadából kaptam az alábbi levelet:




Köszönöm szépen a gálospetri gyerekekhez való invitálást. Nem jelentkezem a társaságba, mert én meg a kárpátaljai magyarokat támogatom. Ők nem olyan ismertek, mint most már a romániaiak. A református egyház és ezen belül a szegedi reformátusok alapítványát és különböző akcióit szintén támogatom. Szinte napi kapcsolatban vagyok a Nagytiszteletű Úrral, aki minden vasárnap este megörvendeztet a vasárnap délelőtti igemagyarázatának elküldésével. Itt Montreálban pedig rendszeresen végzek önkéntes munkát, ami itt természetes. Szinte mindenki rendszeresen vállal díjazás nélküli szolgálatot valamilyen formában a különböző célok megvalósításában.

Isten áldja meg karácsonyi készülődéseteket és ünnepléseteket!

Békés Ádventot!

Szeretettel:

Krisztus Király Ünnepén

Együtt ünnepeltem testvéreimmel a Szent Család templomban.
Az egyházi év végén, azon elmélkedem, változott- e Jézus Krisztushoz fűződő viszonyom.
Úgy gondolom, igen.
Mélyült, erősödött, intimebbé vált.
Amikor valaki azt mondja: imádkoztam, én azt mondom:
Beszélgettem Istennel.
Amikor valaki hitélményeit említi, én arról beszélek, hogyan találkoztam Istennel.
A papok éve is véget ért.
Sem felmagasztalni, sem lekicsinyíteni, megítélni nem kívánom.
Jézus Krisztus mellett köteleztem el magam.
Hálával tartozom papjainknak.
Akiknek személy szerint is köszönettel tartozom:
Böjte Csaba Testvér, BőjteMihály Atya, Levente Atya.
Életem hátralévő szakaszában is figyelek rájuk.
Közösségünk köszöntötte a jubileumukat ünneplő házaspárokat.
Lajos és Erzsike ötvenedik esztendeje élnek boldog házasságban, amit most esküvel erősítettek.
Isten óvja Őket!

Pásztor András: Krisztus levelei vagytok

Mi tudjuk, hogy ezen a földön nincs maradandó városunk. Csak jövevények vagyunk, Urunk szolgái. Igaz, hogy mindezt tudjuk, de ez meglátszik-e rajtunk? Azt mutatják-e a mi cselekedeteink, hogy a mi hazánk a Mennyben van? Vagy túlságosan leköt ez a földi világ és csak annak dolgaival van tele szívünk? Ha komolyan Isten szolgálatába álltunk, akkor a mi célunk, hogy minél több embert segítsünk oda Jézus Krisztushoz, hogy kegyelmet nyerjenek és örök életet.
Amikor figyelik, látják életünket az emberek, valami nyilvánvaló lesz felőlünk. A mi cselekedeteink, arckifejezéseink, beszédeink árulkodnak rólunk. Üzenetet hordozunk a másik ember számára. A mi feladatunk, hogy bemutassuk ennek a világnak Jézus Krisztust, Ő ábrázolódjék ki rajtunk. Mi az élő Isten levelei vagyunk, ha küldetésünket jól betöltjük. Pál apostol így ír a korinthusi gyülekezetnek: „Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva.” II. Kor.3:3
A levél üzenetet visz egyik embertől a másiknak. Istennek is vannak levelei. Tartalma szerint sokféle levél van. Bemutatok nektek néhányat. Vannak egyszerűek és színesek, kicsik és nagyok... De a lényeg az, hogy mi van bennük! Isten szolgáinál sem az a fontos, hogy kövér vagy sovány, alacsony vagy magas, szép vagy kevésbé az, hanem a lényeg az, hogy mit képvisel! Hogy is néz ki egy levél? Először is van egy boríték, vannak rajta bélyegek, pecsét, és két adat: a feladó és a címzett neve. A feladó maga az élő Isten! Minket, mint egy levelet küldött az emberek felé! Ő akarja kijelenteni magát rajtunk keresztül ennek a világnak. A munkahelyen, az iskolában, a családban, és mindenütt, ahol megfordulunk. Rajta van az is, hogy kinek szól. Biztosan tapasztaltátok, hogy az Úr sokszor küldi egy-egy emberhez üzenetét. De egy olyan feladatot is kaptunk, hogy menjünk el e széles világra és hirdessük az evangéliumot minden teremtménynek! Így a levél sokszor mindenkinek szól!
A bélyeg egy nagyon fontos része a levélnek. Ezáltal van kifizetve a kézbesítés. Ha a levélen nincs bélyeg, akkor nem kézbesíthető. A bélyeg érték. A bélyeg a kereszt! Pecsét is van a levélen, az hitelesíti azt. Úgy kerül rá a pecsét, hogy a borítékot és a bélyeget is fedi! A pecsét maga a Szentlélek!
Van olyan boríték, amin nincs se bélyeg, se pecsét. Talán rá van rajzolva a bélyeg és a pecsét is, de egyik sem igazi. Ez az olyan hívő embert jelképezi, aki tulajdonképpen nem hívő ember. Aki önmagától, emberi erőlködés által akar szolgálni – az nem hiteles! Olyan, mintha... de mégsem az! Isten nem olyan munkásokat küld, akik „majdnem” alkalmasak a feladatra. Ennek a borítéknak nincs tartalma, üres. Értéke semmi. Lehet akármilyen nagy az a boríték, akármilyen szép, ha felülről nincs hitelesítve, nem ér semmit! Krisztusnak gondja van arra, hogy akiket Ő küld, azon rajta van a bélyeg is és a pecsét is! A bélyeg egy nagyon fontos része a levélnek. Ezáltal van kifizetve a kézbesítés. Ha a levélen nincs bélyeg, akkor nem kézbesíthető. A bélyeg érték. A bélyeg a kereszt! Pecsét is van a levélen, az hitelesíti azt. Úgy kerül rá a pecsét, hogy a borítékot és a bélyeget is fedi! A pecsét maga a Szentlélek!
Van olyan boríték, amin nincs se bélyeg, se pecsét. Talán rá van rajzolva a bélyeg és a pecsét is, de egyik sem igazi. Ez az olyan hívő embert jelképezi, aki tulajdonképpen nem hívő ember. Aki önmagától, emberi erőlködés által akar szolgálni – az nem hiteles! Olyan, mintha... de mégsem az! Isten nem olyan munkásokat küld, akik „majdnem” alkalmasak a feladatra. Ennek a borítéknak nincs tartalma, üres. Értéke semmi. Lehet akármilyen nagy az a boríték, akármilyen szép, ha felülről nincs hitelesítve, nem ér semmit! Krisztusnak gondja van arra, hogy akiket Ő küld, azon rajta van a bélyeg is és a pecsét is!
Van olyan boríték, amin van ugyan bélyeg, de nem lett feladva, nincs bélyeg rajta. Ezek olyan keresztyének, akikben nincsen Szentlélek. A bélyeg, az ár rajta van, de még nem hiteles. Lehet Szentlélek nélkül szolgálni? Sajnos, lehet. De az ilyen szolgálat tartalmatlan, üres. Az nem tud adni, aki nem vesz az Úrtól! Nem tudja önmagát megtölteni! Formailag ugyan rendben van, de a Szentlélek nem hitelesítette, így nem lehet Krisztus levele.
Van olyan boríték, amin látszólag minden rendben van. Bélyeg és pecsét is van rajta, de belül, a borítékban politikai cikkek, ártájékoztatók, hírek, időjárás-jelentések vannak. Elképzelhető, hogy egy Szentlélekkel megáldott testvérben nem krisztusi tartalom van? Valamikor betöltötte az Úr, de az idők folyamán különböző dolgok kerültek bele. Lehetséges, hogy Isten gyermekei között ilyen levél van? Minden levél tartalma akkor derül ki, ha kibontják. A hívő ember is akkor ismerszik meg, ha megnyilvánul. Szív teljességéből szól az ember szája. És a szívben csak az van, amit mi beengedtünk! Formailag hiába van rendben minden, a mi beszédünk elárul minket. Valóban az a Krisztus levele, ha mindig csak politikáról beszélünk, az időjárásról, híreket hozunk-viszünk, panaszkodunk. Valóban az az üzenet lett ránk bízva, hogy minek az ára ment föl, milyen nyomorúságban élünk? És a hívő ember, aki el van küldve egy-egy helyre, meg meri tenni, hogy panaszkodik? Ez lenne az élő Isten levele? Holott tudják róla, hogy hívő ember, hogy Isten gyermeke? És mást sem hallani tőle, mint hogy semmi sem jó? Bárhogy bánnak vele, senki nem tud a kedvére tenni? Semmi se jó? Soha nem jó? Ez nem a Krisztus levele!
Van olyan boríték, ami mintha szintén rendben lenne. De mi van belül? Mi van benne? Nekünk tudnunk kell, hogy mi van a szívükben! Vagy talán a másikét jobban ismerjük? Pedig néha úgy teszünk, mintha jobban ismernénk! Azzal kell tisztában lennünk, mi van a saját életünkben, hogy mi legyünk Krisztus levelei. Ebben a borítékban van egy lap. Az egyik felén prédikáció olvasható, gyönyörködni lehet benne, de a másik oldalon kesze-kusza firkálások. Hogy is van? Egy hívő embernek lehet két oldala? Lehet olyan, hogy egy vasárnapi és egy hétköznapi életünk van? Elég nagy baj van, ha ez az igazság, ha vasárnap egy prédikáció az életünk, hétköznap egy összekuszáltság! Akkor azt mondják az emberek: ezen a levélen nem lehet eligazodni! Most melyik az igazi? Egy forrásból nem jöhet édes és keserű víz is! Akkor ez lehet a Krisztus levele? Mit szólnának a testvérek vagy az emberek, ha meghallanák egy-egy hétköznapi megnyilvánulásunkat? Talán megdöbbennének? Úgy van, hogy van a Biblia és van más is? Vannak bibliás napok, és vannak világias napok? Mindkettő jó a maga helyén? Összekeverve a kettő utálatos az Úr előtt! Úgy gondoljátok, hogy a világ, ahol élünk, nem vizsgálgatja az életünket?
Ilyen levelek vagyunk mi vagy ilyenekké kellene válnunk? Még válhatunk Krisztus élő leveleivé! Még nem késő hirdetni kegyelmét, szeretetét, csodálatos nevét! Még el lehet indulni örömöt vinni, áldást hordozni! Isten segít ebben! Mert ez a levél nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével íródik! Ezért szólítja meg az embereket, ezért érinti meg a szíveket! Ezért tudja használni Isten! Legyünk mi is ilyen levelek!

Állj mellém!

Boldog vagyok, mert egyre többen biztosítanak támogatásról, hogy a Karácsony mindenki számára szeretetről, örömről szóljon.
Egyre több barátot szerzek.
Én már ennyivel beérem.
Ha kérésemre nem kapok választ, nem keseredek el.
Szívem szerint cselekszem.
De cselekszem.
A tudásról azt vallom:
Nem tudása bűn!
A segítségről:
Amit megtehetek, de elmulasztom, bűn!
Ha gyermekekkel kapcsolatban tétlenkedem, megbocsájthatatlanul vétkezem!

Krisztus Király Vasárnapja elé

"Krisztusról mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket" – írta az ünnepről Somfai Elemér.

Meghívó

Ennek a csodálatos Michael képnek a festője

DAVID NEWBATT

az Arkánum régi barátja
2009. november 27, 28.-án ismét hozzánk látogat.
Szombaton és vasárnap festőgyakorlatokat tart, 1800 órai kezdettel az Arkánumban folytatja a 2008 Adventjén elkezdett előadás sorozatát

AZ ARKANGYALOK HATÁSA A KORSZAK EMBERISÉGÉRE ÉS KULTÚRÁJÁRA

Az Erőtlenség

Az erõtlenségrõl Isten ígéje különbözõ szinten beszél.
1. Az ember természetéhez tartozik egy alapvetõ gyengeség. Ez a teremtéstõl kezdve így van, és nevezhetjük egzisztenciális erõtlenségnek. Az embert szellemi kapacitása képessé teszi sok mindenre. Értelméért a teremtett világban csodálatra méltó, de a Teremtõhöz mérve nagyon is behatárolt. Nem tudunk akármennyit megtanulni, nem vagyunk képesek a világot teljes komplexitásában áttekinteni.
Önmagunk létét sem tudjuk igazán felfogni, az élet titokzatos számunkra. A tér határokat szab nekünk, lehetõségeinket korlátolja, nem tudunk mindenhol egyszerre jelen lenni. Sok mindent meg tudunk valósítani, de a lét alapvetõ feltételeit nem tudjuk irányítani. Az ember egyszerüen nem mindenható.
2. A bünbeesés óta az emberi léthez tartozik a testi gyengeség. Az élet fájdalommal kezdõdik és végelgyengüléssel végzõdik. Közben pedig fenyeget a sérülés, betegség és egyéb testi kellemetlenségek.
Az ember erõtlen önmagával és környezetével szemben is. Nem vagyunk képesek egészségesen élni, értelmesen tölteni idõnket. Szégyelljük magunkat más emberek elõtt és nehéz megértésben együtt élnünk. El vagyunk tévedve: nem tudjuk, igazán mi jó önmagunknak és hogyan viszonyuljunk környezetünkhöz. Ide tartozik az anyagi szegénység is, amit a Biblia helyenként erõtlenségként említ. Hány ember szenved a nélkülözés alatt! A szegénység okát viszont gyakran a következõ pontban találjuk:
3. Az ember bünös voltához tartozik, hogy morális téren gyenge. Még ha akarja is a jót cselekedni, akkor sem sikerül neki. Önzõen viszonyulunk társainkhoz, nem tudunk békében élni egymással. Aki teheti, kihasználja társát, akár egyénileg, akár különbözõ társadalmi rendszerek által. Az istentelen ember azt hiszi erõs, pedig a gonosz rabja.
A bün iránti gyengeségünk jele az is, hogy háziállatainkat természetellenes módon sanyargatjuk, a vadállatokat életmódunkkal kiirtjuk. Az egész természet kínlódik büneink alatt. Egyre több olyan határt lép át az emberiség, amelyen túl az egész élõvilág létét kockára teszi. Ezt saját hatalma büszke jelének nyilvánítja, pedig fokozódó kiszolgáltatottságát jelenti.
4. A Biblia beszél lelki erõtlenségrõl is, ami kishitüséget jelent. Ez a bünös voltunk alapja; nem hiszünk Istenben, elvesztettük vele a kapcsolatot és nem keressük õt teljes szívbõl. A bün szakadékot hasított Isten és az ember közé, ezért az igazi erõforrástól távol élünk. Elszakadtunk az igazi szeretettõl, így nem vagyunk képesek szeretni. Messze van tõlünk az öröm eredete, ezért nincs erõnk örülni. Nem sikerül békét teremtenünk, mert a béke birodalmán kívül élünk.
Azért vagyunk erõtlenek, mert a bün vigasztalan pusztaságában élünk. A bün ellentéte viszont a hit. Hit által tudunk arra a forrásra rátalálni és abból erõt meríteni, amit Isten ajánl föl nekünk Jézus sze-mélyében. Õbenne lakik a teljes erõ. Ha ezt hitben elfogadjuk, erõsek vagyunk õáltala – ha nem hiszünk Jézusban, büneink nyomorultságában, önmagunkra hagyatva gyengék maradunk.
Az erõtlenség négy különbözõ jelentése között fontos különbséget tenni. Ami egzisztenciánkkal és testi mivoltunkkal függ össze, arra Isten másképp néz, mint a morális és lelki gyengeségünkre. Egyik esetben gyöngéden, sajnálattal néz ránk – a másikkal szemben szigorú és haragos.
De minden erõtlenségünkben mellénk áll és segíteni szeretne rajtunk. Ezért nem keményen lép fel dicsõsége felmutatásával. Nem haragját érzékelteti velünk, hanem szelíden jön hozzánk. Jézus teljesen részt vállal erõtlenségünkben, anélkül, hogy bünös lenne. Mindenféle gyengeségünkben vígasztalni akar, reményt ad, sõt erejével ajándékoz meg erõtlenségünk közepette. Az erõtlenséget erõre fordítja. Ez az Isten szeretetérõl szóló örömhír. Kegyelem.

Az Erő

A Biblia szerint az erõ eredete: Isten. Isten ereje által teremti a világot és az õ hatalma tartja fent a teremtést. Az erõ Isten szava által hat, mikor kijelenti akaratát. Így formálja szavával az emberi történelmet, igéje irányítja az üdvtörténetet. Isten erõs kezével vezeti Izráel népét az Ótestámentum ideje alatt. Jézus, a testet öltött ige, magában hordozza Isten erejét. Ez meglátszik tanításában, csodáiban és üdvcselekményében. Isten ereje tovább adatik Jézus követõinek, mikor megkapják a Szentlélek ajándékát. Minden tanítvány az erõ hordozója és terjesztõje, amikor – szóban és cselekedetben – az evangéliumot hirdeti.
Az Isten ellen szegõdõ gonosznak is van ereje. Ezért harc folyik a jó és a gonosz hatalom között a bünbeesés óta. Isten ereje Jézus által gyõzi le a gonoszt, úgy menti meg az embert a bünbõl és halálból. Mégis csak az utólsó ítélet napján lesz véglegesen, mindenki számára látható, hogy ki az erõsebb.
A Biblia tanítása az erõrõl különbözik a környezõ vallási felfogásoktól. A hellenizmus hite szerint, ami nagyban megegyezik a mai ”újgnoszticizmussal”, nincs személyes Isten. Ezért az erõ egy kozmikus elv. Benne rejlik a világmindenségben, mint energia, mindenhol található, különbözõ mennyiségben. Ezt az erõt az ember mágikus módszerekkel, varázslással irányíthatja és ezáltal önmaga is istenivé válik. A vallások ilyen, vagy hasonló módon ígérnek erõt az embereknek.
Isten erejét viszont nem lehet különbözõ módszerekkel megszerezni. Már az Ótestámentumban tisztán láthatjuk, hogy Isten szuverén módon részesíti az embert erejében. Az ember imádságban fordulhat panaszaival, kívánságaival Istenhez, és így építhet fel személyes kapcsolatot vele. Ehhez tartozik az áldozatok bemutatása és az Isten akarata, törvénye iránti engedelmesség is. Az Istenhez kötõdõ kapcsolatban rejlik az erõ.
Az Újtestámentum rámutat ennek a kapcsolatnak a központjára: a hitre. Aki hisz, az részesül Isten megmentésében, szabadításában. Ez azt jelenti, hogy Isten erejében is részes lesz. Ez az erõ véd és megtart mindenkit, aki hittel kapaszkodik Istenbe. Isten ereje a hívõt ezen túl belülrõl formálja; a Szentlélek által megszenteli. Mindez harcot jelent Isten ereje és a gonosznak az ember önzését felhasználó ereje között. Isten ereje az embert csak a feltámadás napján tölti be majd teljesen.

Jézus példája

A Biblia arról a meglepõ tényrõl számol be, hogy Isten gyenge lett. Ezt azért tette, hogy segítsen az ember gyengeségén. Jézus személyében találkozik e kettõ: Isteni erõ és emberi erõtlenség. A kis ártatlan csecsemõ Jézus a mindenható Isten erejét hordozza; mennynek és földnek teremtõje áll mögötte. Jézus földi életében osztozott az emberi lét feltételeiben. Ez számára is behatároltságot, erõtlenséget jelentett, õ is elfáradt, csalódott volt, mérges lett, sírt.
Emellett az általános erõtlenség mellett tudatosan magára vette a szenvedést, mikor igazságtalanul elítélték, megszégyenítve kínozták és bünözõként kivégezték. Még a halált is magára vette, és éppen ott, az emberi gyengeség végállomásánál mutatta meg Isten hatalmas erejét, szeretete nagyságát. Jézus feltámadása áttörte az emberi erõtlenség végsõ határát.
Karácsony és húsvét azt üzeni, hogy Jézus összekötötte Isten erejét az ember erõtlenségével. Jézus müködését ez a kettõsség jellemzi. Felületesen tekintve erõtlen: a leggyengébbekkel vállal közösséget, a társadalom hatalmasait nem gyõzi meg – õk gyõzik le Jézust. Aki viszont bizalommal közeledik Jézushoz, annak megmutatja erejét. Jeleket ad hatalmáról. A vele járók bizonyságot tesznek arról, miként fedezték fel Istent Jézusban, az erõt az erõtlenségben. Az a különleges, hogy Jézus által Isten ott találkozik az emberrel, ahol éppen él, erõtlensége közepette. Nem dícséri a sikeres és nagy hatalmú embereket, a gyöngékhez viszont szeretettel fordul, felkarolja és bátorítja õket.
Ádám óta az ember nagyra tör. Az emberi és isteni erõket teljesen magáévá akarja tenni, ennek érdekében másokra is tapos, föl akar érni Istenhez, istenné akarja tenni magát. Jézus a fordított irányban mozog. Nem vesz részt a versengésben, nem próbál imponálni erejével a hatalmasok elõtt, pedig megtehetné. Szolgaként használja föl erejét, a gyengéket segítve, akiket mások letapostak, kizártak, lenéznek. Alázatával és engedelmességével megmutatja a felemeltetés útját: kegyelem által. Így lesznek az utólsók az elsõk – az erõtlenek erõsek.

Mikulás kerestetik!

Rohamléptekkel közelednek advent napjai.
A Kossuth téren felállították a Mindenki Karácsonyfáját.
Díszei még hiányoznak.
Kicsit odébb, rongyos koldus kéreget.
Belekotorok a zsebembe, de csak tökmag akad ujjaim közé.
Szomorú vagyok.
A karácsony nem erről szól.
Szeretetről, örömről, örömszerzésről.
Csodáról.
Ma is úgy várom, mint gyermekkoromban a Jézuskát, Mikulást.
Hiába akarták, akarják elhitetni velem, hogy nem léteznek.
Én tudom, bennünk élnek.
Csodáikban bízhatunk, reménykedhetünk.
Távol kell maradnom a karácsonyi vásárok forgatagától.
Adni szeretnék, mint rajtam kívül még sokan.
A Baptista Szeretetszolgálat évek óta cipősdobozokkal gyűjti jószándékú emberek adományait az ünnepre, a rászorulóknak.
Miért ne tehetnénk meg mi is, itt Debrecenben, a Tócóskertben, vagy bárhol az országban.
Bennünk ugyanannyi a Szeretet.
Csomagoljunk belőle egy dobozkával, amennyi csak belefér.
Segítsetek, támogassatok!
2009 Advent napjai legyenek a Dobozolás Napjai!