Doria herceg római
Palotájába sohse léphet,
Pedig ô is áhítja a
Remeklô fényű szépet.
Nedves lakása csúf falán
Kopott ruhái lógnak,
Nem látta freskóit soha
Ô Michelangelónak.
A Scala bíbor függönyét
Nagyáriák repesztik,
Ám bíbor és arany közé
A szegényt nem eresztik.
De áll egy pompás palota,
Márványban és aranyban.
Áhitat, vígasz csarnoka.
Sosem űzik el onnan.
Mint sajátjába, bemehet,
Az Úr szivesen látja.
A márványdíszes templom a
Szegények palotája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése