2011. január 27., csütörtök

Gondolatok egy csendes születésnapon


Ötvenötödik születésnapom csendesen ünnepeltem.
Vacsorám, ünnepi bundáskenyér volt.
Desszertként Rózamama kemencéjében sült süteményt szolgáltam fel magamnak.
Nem kedvetlenített el, a pezgődurranás elmaradása.
Baráti csevegést az jelentett, hogy Barátaimnak megköszöntem az interneten át küldött jókívánságait.
Ma reggel, azután elgondolkodtam, vajon mit adhatok én még a Világnak?
Úgy gondolom, talán újonnan magamévá tett értékeimet.
Elgondolkodtam azon is, hogy Békességgel, jósággal, ami ferences értékeim lényegét jelenti, túlélhető- e a huszonegyedik század?
Töprengésem konklúziója az volt, hogy csak így élhető túl!
Nem az anyagi értékek hajszolásával, a világtól való elzárkózással, hanem az Élet igazi értelmének: a másokért való élet hirdetésével.
Jól érzem magam a bőrömben.
Ha imáim meghallgatásra találnak, talán életem is megváltozik.

Nincsenek megjegyzések: