Kaplonyi Barátok a boldogságról

Boldogság... De sokféleképpen is látjuk! Sokan boldognak gondolják azt, akinek a kezében hatalom van, azt, aki sikeres, aki gazdag... Krisztus a hegyi beszédben egészen mást mond: „Boldogok a lélekben szegények... Boldogok az irgalmasok... Boldogok a tiszta szívűek...'' Sokak szerint itt Krisztus a gyengék pártjára állt. Mennyire nem értik az emberszívet, akik ezt mondják! Hát gyengék azok, akik le tudják győzni az emberi természetet, az emberi gyengeséget, amelyik nem akar szelíd lenni?! Hát nem inkább erőt követel Krisztus? A hegyi beszédben egy másik világ száll a földre: az ég akar letelepedni a földön...
Kt. Az Úr Jézus a mai evangéliumi szakaszban csodálatos rálátással mondja el nekünk az Ő életének és boldogságának lényegét. Mintha csak egy képet festene magáról, és azt mondaná: „Nézd! Ilyen az én arcom! Ilyen vagyok, mert én vagyok a szeretet, és minden a szeretethez kapcsolódik. Én vagyok Isten, aki boldog, és én erre a boldogságra teremtettelek téged!"
Ha Isten a boldogságra teremtett, akkor miért nem vagyunk boldogok – merül fel bennünk a kérdés? Talán azért, mert nekünk ez a kép, amelyet Önmagáról a nyolc boldogságban megfestett, nem tetszik! Nem elég evilági. Nincs benne erő, hatalom és pompa.
Pedig ez a kép, amit ő mutat, nem torzul el. Mindig világos és tiszta, mert kívül is, és belül is egyformán jó. Ezt a képet ajánlja nekünk is. De nem kényszerit ennek elfogadására. Mert szeret bennünket, ezért szabad akaratot adott nekünk, hogy mi szabadon választhassuk azt a jót, amit ő nyújt nekünk.
A boldogság fogalmát már az Ószövetség is ismerte. Boldognak tartották azt az embert, aki életét a bölcsességnek megfelelően rendezte be; aki egyedül az Istenben bízott; aki megtartotta a törvényt, s ezáltal elnyerte bűnei bocsánatát.
A nyolc boldogságról szóló jézusi tanítás az ószövetségi törvény beteljesedését jelzi. Jézus a Hegyi beszédben idézte a Tízparancsolatot és megmutatta, hogy mindent a szeretet foglal össze, a szeretet a törvény teljessége. Jézus azokat magasztalja, akiket a világ gyengéknek tekint. Ezt mondja: Boldogok vagytok, ti, a látszólag vesztesek, mert ti vagytok a győzők, tiétek a mennyek országa.
Kt. A nyolc boldogságot olvasva felkeltheti figyelmünket az ígéretek megfogalmazása: „mert ők vigasztalást nyernek... mert nekik is irgalmaznak" Felmerül a kérdés: kitől nyernek vigasztalást, ki irgalmaz nekik? Máté evangélista – zsidó ember lévén – ösztönösen kerülte Isten nevének kiejtését, leírását. Helyette ilyen körülírást használt. Mi ezért nyugodtam behelyettesíthetjük ezekre a helyekre Isten nevét: „az Isten megvigasztalja őket, az Isten kielégíti őket, az Isten irgalmaz nekik, az Isten saját fiainak hívja őket”. Így már értjük Jézus mondását. Jézus számára az Isten minden. Senki és semmi nem tudja az embert igazán megvigasztalni, kielégíteni, csak az Isten. Senki nem tud a bűnös embernek irgalmazni, csak az Isten. Nincs biztosítva a boldogsága annak, akit valami földi király vagy neves ember mond fiának, csak az lesz igazán boldog, akinek az Isten mondja: „Te vagy az én édes gyermekem”. Ez az Isten országa, mely hozzánk jön; ez az örök élet ígéretének földje, mely megnyílik számunkra. Így jutunk el Isten színellátására, mely örökéletünk és boldogságunk forrása.
Érdemes oda figyelnünk arra is, hogy az Úr Jézus nem evilági jutalmat és boldogságot ígér, mint más világmegváltók, ugyanakkor nem is tolja ki a jutalmazás és boldogság idejét a túlvilágra, kárpótlásul a földi életben elszenvedett gyötrelmekért, nem azt mondja: boldogok lesztek, hanem hogy boldogok vagytok, itt és most, szenvedéstek és üldöztetéstek közepette.
Végül is az általa kijelentett boldogság nem ígéret, hanem tény, s abban áll, hogy ezekben a helyzetekben, állapotokban és körülményekben Vele találkozhatunk és azonosulhatunk. Ő maga az Isten országa, a lélekben szegények minden mást felülmúló gazdagsága, ő Isten vigasztalása, igazsága, irgalmassága és békessége, benne látjuk meg Istent, általa és vele leszünk az Atya gyermekeivé és uralkodunk az egész teremtésen, ő maga a jutalom, s vele lenni a boldogság. Senki és semmi be nem töltheti szívünk eszeveszett vágyakozását a boldogság után, csak ő.
Kt. Ami a legmegdöbbentőbb a nyolc boldogságban, azaz, hogy minden olyant boldogságnak nevez, ami emberi szempontból nézve nyomorúság, szerencsétlenség. Ez már Jézus idejében, mikor elhangzott, már akkor megdöbbenést keltett. Hiszen azt tartották a jámbor zsidók, hogy a jólét, az öröm, a gazdagság az Isten áldása. Jézus pedig pont az ellenkezőjét mondja Isten áldásának. Ha komolyan belegondolunk, akkor a nyolc boldogság a sikerre, pénzre, gazdagságra, kényelemre éhes világban megütközést kelt, mert a sikertelen, kisemmizett, szegény embert nevezi boldognak.
Ebben is megnyilvánul az, hogy az Isten útjai nem azonosak az ember útjaival, s az Isten gondolatai nem azonosak az ember gondolataival. Amit Szent Pál apostol így fogalmaz meg: „Ami a világ előtt alacsonyrendű és megvetendő, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik látszanak valaminek. Így senki nem dicsekedhet Isten előtt."
A nyolc boldogság nem egy erkölcsi előírás, nem a tízparancsolat újszövetségi változata, melyből tetszés szerint csipegetni lehet, hogy ezt megtartom, ezt meg nem, mert nem szimpatikus... A nyolc boldogság a gondolkodásmód gyökeres megváltoztatását követeli meg. Mert egy előírást, egy parancsot úgy is meg lehet tartani, hogy bensőleg nem azonosul vele valaki. A nyolc boldogságot így külsőleg megtartani – bensőleg nem azonosulva vele – képtelenség, az maga a pokol. Ezért a szelíd és alázatos szívű Jézus szavai kihívást jelentenek, megtérésre hívnak, a szellem és a szív mély átalakítására.
Kt. megértjük, hogy miért szükséges a szív megváltozása? Tudatában vagyunk annak, hogy bennünk és körülöttünk ellentétes hangok hallatszanak: Boldogok a kevélyek és az erőszakosok, akik bármilyen áron a gazdagságot keresik, akiknek nincsenek aggályaik, akik könyörtelenek, becstelenek, akik háborúznak, akik üldözik az útjukban állókat! E hangoknak látszólag értelme van egy olyan világban, ahol gyakran az erőszakosok diadalmaskodnak, és a becsteleneknek vannak sikereik.
Igen, a gonosz hangja, nekik kell győzniük, ők a boldogok. Azonban, Jézus egészen más üzenetet ajánl fel az első tanítványoknak, akiket meghívott a követésére, és nekünk is, akiket most hiv. Ne feledjük, hívására mindig két egymással ellentétes hang között kell választani. Választanunk kell a jó és a rossz, az élet és a halál között. Mit választ a XXI. század embere? Bizakodásunkat Jézusba vetni azt jelenti, hogy hisszük azt, amit ő mond, még ha különösnek tűnik is, és nem fogadjuk el a világ szemfényvesztését, bármennyire vonzónak tűnik is az. Bár egészen mást ajánl Jézus, mint amit e világ szokott ajánlani, mégis jobb Jézusnak hinni, mint e világnak. Mert „elmúlik a világ és annak kívánsága. De aki az Isten akaratát teljesíti, az megmarad örökre.” (1Jn 2,17)
Kt. Természetesen nem azt jelenti a nyolc boldogság, hogy legyünk nincstelenekké, szegényekké. A nyolc boldogság emberei nem társadalmi rétegeket alkotnak, hanem életállapotot képviselnek, olyan életállapotot, amelyben helye van az Istennek is.
Ugyanis csak az olyan ember lesz képes elfogadni Jézus tanácsát az igazi boldogságról, aki Jézus módjára teljes szívével, teljes lelkével és minden erejével szereti az Istent, és megnyílik Isten felé. Ez nem néhány jámbor léleknek való elgondolás, hanem az ember legmélyebb lényegéből származó igazság.
Az olyan ember, akinek számára az Isten a legvalódibb valóság, mindennél fontosabbnak fogja tartani az olyan állapotot, mely helyt ad életében az Istennek. Az a nyolc állapot, melyet Jézus boldognak hirdet, éppen ilyesféle állapot. Az ilyen állapotban levő ember szíve nincs teletömve szeméttel, fölösleges dolgokkal, nincs magába zárva, nincs magával eltelve, felfuvalkodva.
Kt. Jézus a nyolc boldogsággal saját életmódját írja le. Ő élt szegényként, ő sírt a sírókkal, ő volt szelíd és alázatos szívű, ő éhezett az Atya akaratának teljesítésére, az ő szíve volt átlátszóan tiszta, ő a békesség adója, őt üldözték és ölték meg az isteni igazságért. Szűk és tövises utat járt Jézus, és mégis boldog volt. Volt öröme, melyet senki tőle el nem vehetett, és ezt az örömet szánja nekünk is.
Jézus élte a nyolc boldogságot, és ezért tudta hirdetni is. Aki nem éli azt, annak voltaképpen nincs joga beszélni róla. Nehéz a nyolc boldogságról beszélni, mert a beszélő nagyon is érzi, hogy még távol áll a jézusi életformától. De mégis újra és újra beszélni kell róla, mert itt fejeződik ki Jézus lelkületének lényege. Ha mi elégtelenségünk tudatában mégis beszélünk a nyolc boldogságról, csak olyan lelkülettel tehetjük, mint Origenész, ki Jézusnak egy hasonló mondásáról szóló beszédében így szólt: „Amikor e szavakat olvasom, megremegek, mert érzem, hogy életemben nem váltottam valóra azokat. Mit tegyek hát? Titkoljam el Jézusnak szavait? Ha ezt tenném, kétszeres bűnt követnék el. Így hát inkább meghirdetem nektek Jézus szavát, és egyben őszintén megvallom, hogy még távol állok annak követésétől”.
Jézus nemcsak hirdeti a boldogságokat, hanem éli! Ha őt szemléljük, meg fogjuk tapasztalni, mit jelent lélekben szegénynek lenni, mit jelent szelídnek, irgalmasnak, szomorkodónak, igazságosságra törekvőnek, éhezőnek, tisztaszívűnek, békeszerzőnek, üldözöttnek lenni. Nem egyszerűen azt mondja: tegyétek, amit mondok, hanem: „Jöjjetek, kövessetek!” Jézus megadja az erőt is követéséhez, ígérete alapján mindig velünk van és átalakítja gyengeségünket erővé. Higgyünk neki, amikor ezt mondja: „Elég neked az én kegyelmem, az én hatalmam ugyanis az erőtlenségben nyilatkozik meg.”
Kt. Az apostolok egy bizonyos időt töltöttek Jézussal, megismerték és megszerették. Megértették Péter vallomásának értelmét: „Uram, kihez mennénk, az örök élet igéi nálad vannak." A mennybemenetel előtt Jézus küldetést adott tanítványainak: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet én veletek vagyok a világ végezetéig."
Kétezer év óta Krisztus követői teljesítik ezt a küldetést. Most, a harmadik évezred kezdetén rajtunk a sor. Nekünk kell elmenni, ha nem is az egész világra, de oda ahol a mindennapjaink zajlanak és hirdetnünk kell a Tízparancsolatot, a Boldogságok üzenetével együtt. Rajtatunk a sor, hogy Isten országának bátor apostolai legyünk!