Isten kosztján élsz, csupán
Irgalomkoszton s tudod,
Vendég vagy, mint borókán
Játszó cinkék, mókusok.
Jöttél és mész, meztelen,
Mint fák, lombfosztó ôsszel
S tollasodnak nesztelen,
Ha tavasz verôfénnyel
Szögez rájuk lombokat,
Csak úgy lóg, mint kabátod,
Címed, hagyod rangodat...
Biz jó lesz már belátnod!
Hámozd le e vén almát,
A földet, méternyire,
Holtak ülnek s kezükben
Immár nincsen semmise...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése